Idén 40 éves születésnapját ünnepli a Budapest Maraton, amely 1984-ben a főváros első tömegmaratoni versenye volt, napjainkban pedig az ország legnagyobb és legjelentősebb szabadidős sportrendezvénye. Vannak olyan különleges fából faragott futók, akik már 1984-ben is a mezőnyben voltak és negyven évvel később is ott lesznek a rajtnál.
A soproni Lengyel László Ottó igazolt versenyzőként már 1980-tól indult maratonokon, így 25 évesen már némi rutinnal állt oda az első Budapest Maraton rajtjához.
– Középtávfutó voltam, de a 42 kilométeres táv sem volt ismeretlen számomra, több sikeres versenyen túl voltam már a 84-es budapesti maraton előtt. Így 40 év távlatából arra emlékszem, hogy a ma megszokottakhoz képest kicsi, néhány száz fős volt a mezőny, ám így is újdonságnak és igazi látványosságnak számított a belvárosban, hogy mi, maratonisták birtokba vettük az utakat – mesélte Lengyel László Ottó az első Budapest Maratonhoz kapcsolódó emlékeit.
Később a versenyszerű sportolást abbahagyta, de a szabadidős sport a mai napig az élete része. Futás, kerékpározás, úszás, triatlon, síelés, korcsolyázás, túrázás, sífutás – azt mondja, mindegy mit, csak mozogni lehessen!
– A nagy dolgokat, nagy teljesítményeket számolom. A Balatont például eddig 19 alkalommal úsztam át, Budapest Maratonból az idei SPAR lesz a 36., összességében pedig ez lehet a 44. sikeres maratonom – sorolta a legfontosabb adatokat Lengyel László Ottó.
Érdekes, hogy hiába 43-szoros célba érkező, külföldi városban még egyszer sem futott maratont, Szeged volt a legtávolabbi helyszín, ahol rajthoz állt.
– Fiatalon éppen kicsúsztam a 3 órából, manapság viszont már nem az időeredmény számít, hanem csakis a sikeres teljesítés. 65 évesen nem zavar, ha valaki megelőz, nem akarok én már utolérni senkit, csak és kizárólag magamra figyelek. 6-7 perces kilométerekkel, 5 óra körüli idővel szeretnék végig menni a SPAR maratonon. Tudom előre, hogy 30 kilométertől lesznek gondjaim, itt-ott fáj majd, átfut az ember agyán, hogy jó lenne lábat cserélni… De ilyenkor csinálni kell tovább!
A Miért? kérdésre azonnal egyértelmű és teljesen logikus választ ad a korábban hivatásos tisztként szolgáló soproni nyugdíjas.
– Évről-évre magamnak akarom bizonyítani, hogy még mindig meg tudom csinálni! Ez egy teszt, hogy még képes-e rá a testem. És amikor beérek a célba, akkor megnyugszom, hogy igen, még mindig megy! – mondta Lengyel László Ottó.
Az 1957-es születésű Kerek István is benevezett az 1984-es Budapest Maratonra, igaz ő jelentősebb futómúlt nélkül. Szülőfalujában, Kápolnán focizott, majd az egyetem elvégzése után már a fővárosban lakott, amikor egy IBUSZ iroda előtt meglátta a plakátot, hogy amatőrök is elindulhatnak a maratonon.
– Gondoltam, ez jó buli lesz! Némi túlzással, felkészülés nélkül álltam rajthoz. A Budapest Sportcsarnok mellől indultunk és úgy jelölték ki az útvonalat, hogy két darab 21 kilométeres kört kellett teljesítenünk. Féltávnál nagyjából két óra volt a részidőm, a mai napig pontosan emlékszem, mennyire borzalmas volt nekikezdeni a második körnek. Öt óra volt a szintidő, de egyre többször sétáltam, nagyon lassan fogytak a kilométerek. Végül 5 óra 23 perc alatt értem célba, én voltam az utolsó, akit még megvártak, a célba érkezők listáján a legutolsóként szerepel a nevem – mesélt az 1984-es borzalmakról Kerek István.
Az akkor 27 éves fiatalembernek késő délutánra jegye volt a kettős rangadóra, ám amikor fel akart menni a Népstadion lépcsőjén, már nem engedelmeskedtek a lábai, inkább visszafordult, hazament.
– Azt mondtam, hogy soha többet nem futok maratont! Ám, amikor közeledett az 1985-ös verseny, mégis úgy döntöttem, hogy felkészülök rendesen és megnézem, mit tudok úgy. Az volt a célom, hogy séta nélkül teljesítsem a 42 kilométert. Több mint egy órát javítottam az időmön, 4 óra 12 perc alatt beértem. Jött egy rövid szünet, majd 1989-ben részt vettem a Fuss körül az országot! akcióban, amelyben egy év alatt több mint 2000 kilométert kellett teljesíteni. Vettem normális cipőt, még tudatosabban készültem, így 3 óra 27 perces egyéni csúcsot repesztettem – folytatta Kerek István.
Összesen 17 maratont teljesített, ebből 16-szor a Budapest Maratonon futott, egyszer a Hungaroringen. Miután megszületett a fia, már csak egy nagy vágya maradt a futással kapcsolatban, hogy egyszer együtt is teljesítsék a 42 kilométert.
– 2013. október 13-án jött el a nagy pillanat! 13 februárjában ígérte meg a fiam, hogy őszre felkészül, és így is lett, októberben együtt futottunk. Ennél nagyobb élményt már egyetlen maraton sem tudott volna nyújtani számomra, így be is fejeztem a maratoni pályafutásom.
Kerek István azonban így sem maradhat távol a futóversenyektől és természetesen a 39. SPAR Budapest Maraton Fesztiváltól sem: a 10 kilométeres távra nevezett, kell-e mondani, hogy a fiával együtt fut majd!
Budapest24 Minden, ami Budapesten és vidéken történik!
