Egy római őrhely titkai

1875-ben került a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe néhány olyan tégladarab, amelyek azt sejtették, hogy Hatvan környékén római kori nyomok maradtak, de akkor nem sikerült beazonosítani, hogy ezek mik is pontosan. 1967-68-ban Soproni Sándor régész folytatta a kutatásokat azért, hogy megtudja, a hatvani lelőhely mit is rejt. Az utóbbi 150 évben a kutatók nem kaptak választ minden kérdésre, a mostani ásatás – éppen 150 évvel a tégladarabok múzeumba kerülése után – tisztázhat minden körülményt – mondta Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében.

Dr. Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója kitért arra, hogy Heves vármegyében az egri Dobó István Vármúzeum foglalkozik a megyei régészeti munkával, így evidens volt, hogy az intézmény eleget tesz annak a felkérésnek, hogy ezt az ásatást felkarolja. Mivel az ásatási terület Hatvan környékén van, így az sem volt kérdés, hogy a Hatvany Lajos Múzeum is be lesz vonva a projektbe, hiszen ennek az múzeumnak az aktív szerepvállalása elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez.

Kökény Ferenc, a Hatvany Lajos Múzeum vezetője arról ejtett szót, hogy az intézmény számára nagy jelentőségű a projekt. Gál Andrea az intézmény régésze is részt vesz majd benne, illetve a Hatvany Lajos Múzeum az intézmény infrastruktúráját is fel fogja ajánlani a munkához.

Az együttműködés ünnepélyes aláírására a köszöntők után került sor.

Még 1875-ben római bélyeges téglák kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba a környékről, amely római katona jelenlétről árulkodott. Soproni Sándor régész 1967-ben és 1968-ban feltárta egy késő római katonai őrállomás épületeit, egy őrtornyot és egy barakképületet, valamint az azokat körülvevő árok egy szakaszát. Több, Frigeridus dux Valeriae limitis nevét említő téglabélyegek alapján az építkezést I. Valentinianus császár uralkodásának idejére keltezte. Az őrállomás szokatlanul nagy távolsága Valeria tartomány határától a lelőhely kiemelt tudományos jelentőségét hangsúlyozza. A Hatvan-Nagygombosi Őrállomás kulcslelőhellyé vált ahhoz, hogy megértsük és rekonstruáljuk I. Valentinianus császár Kr.u. 373-ban megindult barbaricumi katonai építkezéseit és az ezek mögött meghúzódó stratégiai célokat. Az őrállomás régészeti kutatását ezért nagy hazai és nemzetközi figyelem kísérte.

Hatvan év elteltével egy gazdaság tervezett fejlesztése miatt került a terület újra a régészek figyelmének központjába. A római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa, Gritz Henriett jelezte a Dobó István Vármúzeumnak ingatlanuk régészeti érintettségét. Ezután Gutay Mónika régész vezetésével, a Hatvany Lajos Múzeum, Gál Andrea régész részvételével és önkéntesek közreműködésével 2024. május 11-én és 12-én megnyitott kb. 20 m2 felületen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását egy jól előkészített tervásatás keretében, több intézmény együttműködésében, egy korszakkal és témával foglalkozó szakember bevonásával lehet csak tovább folytatni.

A projekt szakmai vezetője dr. Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régésze.