Interjú egy alkoholistával – Amikor a zuhanás a mindennapok része volt

Beszélgetés alkoholbetegségről, Péter életének legnehezebb időszakáról.

Alkoholista időszakod már már régen volt. Az elvonókúrán 2005-ben vettél részt.

Az ember rengeteg bűntudatot cipel, amikor benne van egy ilyen függőségben. A lányom most 23 éves. Amikor ittam, még kicsi volt, tudatos emlékei nincsenek erről az időszakról. De lehet, hogy tudat alatt mégis hagyott benne bizonytalanságokat.

Napi egy liter töménytés két üveg bort ittál. Hogyan jutottál el idáig?

Az internátusban kezdődött, amikor 16–17 éves voltam. Emlékszem, hogy egyszer vettem egy üveg konyakot. Abban a pillanatban, amikor az alkohol végigáramlott az ereimben és azt a melegséget éreztem, azt gondoltam: „Pontosan ezt akarom érezni.”

És az évek során egyre több lett belőle. A végén már reggelente két-három felest kellett meginnom ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam kezdeni a napot.

Hogyan jelentkezett ez fizikailag?

Két ezrelék alatt erős elvonási tüneteim voltak: remegés, izzadás, pánikrohamok. Akkoriban éjjel-nappal arra kellett figyelnem, hogy megfelelő legyen a véralkoholszintem, különben annyira remegtem, hogy egy kávéscsészét sem tudtam megtartani. Ez pedig társadalmilag már nem igazán elfogadható állapot.

Nagyon plasztikusan írod le ezt az állapotot: például írás közben a jobb kezedet a ballal támasztottad meg, a balt pedig egy alátéttel stabilizáltad, de a toll még így is remegett. Hány éves voltál, amikor feladtad?

Sokáig azt hittem, addig csinálom, amíg bele nem halok. A függő ember teljesen önző üzemmódban él. A halálba ivás folyamata azonban lassú, kínkeserves és fájdalmas — egyáltalán nem olyan romantikus, mint ahogy az ember a melodramatikus képzelgéseiben elképzeli.
Végül 39 évesen elmentem egy elvonóklinikára. Főleg, mert szerencsejáték-függő is voltam, valódi pénzes játékok tömkelegével játszottam.

Volt valamilyen konkrét kiváltó ok?

Eljutottam arra a pontra, amikor már semmi sem működött. Féltem az ivástól, féltem a józanságtól, féltem a leszokástól, féltem attól, hogy bárkinek beszéljek róla. Olyan voltam, mint egy minden oldalról sarokba szorított állat a ketrecben, és végül be kellett vallanom magamnak: nem bírom tovább, teljesen tönkrementem, segítségre van szükségem.

A terápiában ezt nevezik „mélypontnak”.

Vázold fel az útadat a függőségig. Gyerekkorodban falun már délelőtt 11-kor pálinkát kínáltak. Az első teljes lerészegedésed 16 évesen volt, az első filmszakadásod 17 évesen.

Fiatalkoromban ez a kétségbeesés, a nagyzolás, a túlzott művészkedés és a eksztatikus élet utáni vágy keveréke volt. Ünnepelni akartam az életet, át akartam lépni a határokat. A fejemben ott voltak ezek a pszeudoromantikus klisék a „vad művészről”, aki kétségbeesett és a démonaival harcol.

És innen már egyenes út vezetett lefelé.

Ebben az időszakban kialakult nálam valami depresszióféle, erős szorongásokkal együtt. De pszichiáter helyett inkább ittam. Ez ment éveken át. Estére általában jobb lett, de másnap reggel minden kezdődött elölről.

Amikor megismerkedtem a mostani feleségemmel, időnként hosszabb ivásszüneteket tartottam, de utána mindig még magasabb szintről kezdtem újra.

Mikor tudtad, hogy sikerült leszoknod?

Valóban volt egy ilyen pillanat. Az elvonóklinikán álltam a tükör előtt, és hosszú évek óta először teljesen józanul néztem magamra. Úgy néztem ki, mint egy csavargó: ragacsos alkoholista haj, vörös arc, tizenöt kiló plusz, viaszos bőr.

És egyszer csak elkezdtem nevetni magamon. Abban a pillanatban valami átbillent bennem, és tudtam: vége az ivásnak. Örökre.

Később nem volt olyan helyzet, amikor azt érezted: most visszaeshetek?

Nem. Néhány évig jártam az Anonim Alkoholistákhoz, de soha nem volt úgynevezett „iváskényszerem”, és visszaesésem sem.

Persze elképzelhető, hogy holnapután egy hotelszobában ülök, meglátok egy minibárt, és hirtelen arra gondolok: „Megihatnám.” Ha ez megtörténne, azonnal megkeresném a legközelebbi AA-gyűlést, és azt mondanám: „Péter vagyok, alkoholista. Húsz évig nem akartam inni, és most újra érzem a kísértést.”

Mi maradt meg abból az időszakból? Mit vittél magaddal?

A súlyos válságok különösen intenzív tapasztalatok. Amikor kijöttem az elvonóról, azt gondoltam: ennél rosszabb már nem lehet az életben. Ezért nincs is igazán mitől félnem.

És természetesen az ivás időszaka nem volt mindig szörnyű. Az alkohol révén olyan határélményeket és tudatállapotokat éltem át, amelyeket drogok nélkül valószínűleg nem tapasztaltam volna meg. Óriási boldogságot és teljes kétségbeesést is.

Örülök, hogy mindez mögöttem van, de mégsem törölném ki az életemből.

És mit tanultál ebből?

Azt, hogy lehet bízni abban: bármilyen sötét helyzetben van is az ember, talán mégis jóra fordulhatnak a dolgok.

A történeted mélyen emberi és megrendítő történet. Ugyanakkor humoros pillanatok is voltak az életedben. Hogyan sikerült megtalálnia ezt a hangot?

Az egészet csak úgy lehet elviselni, ha az ember nem süllyed önsajnálatba. A nyomorúságnak voltak groteszk oldalai is: például nem tudtam felvenni az alsónadrágomat, mert nem tudtam egy lábon állni. Vagy nem voltam képes rendesen a számhoz emelni egy kanál levest.

Mai, józan szemmel nézve bizonyos humorral tudok visszatekinteni arra, milyen állapotban voltam akkoriban.

Az alkoholizmus széles körben elterjedt probléma. Mit mondanál az érintetteknek?

Nem szeretnék prédikálni. De ha valaki közvetlenül megkérdezné, azt mondanám: hagyd abba — mégpedig most. Menj orvoshoz, feküdj be egy klinikára. Csak józanul van esélyed újrakezdeni.

Én tudom ezt. Az ember egy teljesen új életet kap ajándékba. És ehhez soha nincs túl késő.

Az alkohol mindenütt jelen van a társadalmunkban. Hogyan kezeled ezt például ünnepségeken?

A családom és a barátaim tudják, hogy alkoholista vagyok. Ha valaki mindenképpen pezsgőt akar nyomni a kezembe, akkor általában nagyon egyenesen azt mondom:

„Köszönöm, nem. Majdnem halálra ittam magam, és örülök, hogy túléltem az alkoholt.”

Szeretem a tiszta beszédet. És ebből gyakran egészen jó beszélgetések születnek.

Check Also

Ajándékvadászat egy kis varázslattal – Karácsonyi programok az Etele Plaza-ban

Körhintázás a karácsonyi fények között, ünnepi fotók a családdal, ajándékok díszcsomagolásban, és akár egy egzotikus …