CÉLEGYENESBEN A CIRKUSZHERCEGNŐ

  • SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT TARTOTTAK A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZBAN

„Minden adott egy új, csodaszép produkció létrejöttéhez” – fogalmazott Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója 2025. január 29-én szerda délután, a Nagymező utcai teátrum nagyszínpadán megtartott sajtótájékoztatón. A hazai operett- és musicaljátszás fellegvárában több mint 200 néző részvételével, 16 órától kezdődött eseményen bemutatták a Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket.

Kiss-B. Atilla kiemelte, hogy színházvezetői és oktatói küldetésének legfőbb tartópillérei a klasszikus operett irodalom legértékesebb gyöngyszemeinek bemutatása, az új zenésszínházi művek életre hívása, a repertoár folyamatos frissítése, a játékrendben helyet kapott produkciók továbbjátszása magas minőségben, az alkotó- és előadóművész utánpótlás biztosítása, valamint az újabb és újabb közönségrétegek megszólítása, a meglévők megtartása mellett. A főigazgató kitért arra is, hogy az Operettszínház alkotói csapata már 2023-ban elkezdte az előadás előkészítését: a szövegkönyvet letisztították, a kottaanyagot pedig egységesítették. 2024. december 2-án útjára indult a produkció próbafolyamata, néhány hét múlva, február 21-én pénteken, 22-én szombaton és 23-án vasárnap este pedig a nagyközönség a már jól megszokott hármas szereposztásban láthatja először Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotónak, az Operettszínház művészeti vezetőjének rendezését. 

Homonnay Zsolt megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Kálmán Imre a muzsikájával rendkívül széles horizontot pásztáz, a monumentalitástól a lélek zokogó hegedűjéig átfogja azt a hatalmas emocionális ívet, amelyet az alkotók és az előadók is bejárnak a próbafolyamat és az előadás során. A zenei szövet rendkívül gazdag, árnyalt és sokrétű jelentéstartalmakat hordoz magában és szerves egységet alkot a librettóval, amely az Operettszínház művészeti vezetője szerint kiemelkedően igényes és kidolgozott, vagyis a dalok, a duettek, az együttesek és a hangszerelés, valamint a szöveg együtt megtestesíti azt a drámaiságot, ami a nagyoperett történetében is megjelenik. Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat kialakításától. „Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát. Fedóra nem sejti, hogy régen látott szerelme a manézs hőse, aki – kiábrándulva abból, hogy rálelhet az egykor hőn vágyott boldogságra Fedórával – manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon.”

A rendezői koncepció alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. Homonnay Zsolt úgy látja, hogy az igazán nagy remekműveknek a sajátja, hogy olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek minden korban érvényesek. 

A cirkuszhercegnő díszletének megálmodója Túri Erzsébet. A Rubányi Vilmos- és Vágó Nelli-díjas díszlettervező beavatta a sajtó képviselőit és a közönséget a kulisszatitkokba: az előadás reális térben játszódik, de alkotótársaival együtt az volt céljuk, hogy a díszletet modernné tegyék a mai, 21. századi nézők számára. A játéktér alapja egy félköríves csarnok, az első két felvonásban – a szentpétervári helyszíneken – fekete és arany alapszínekkel. A város építészetére jellemző a barokk és a rokokó világa, ehhez kapcsolódik az arany szín, a fekete pedig jól rezonál a főszereplőket foglalkoztató hangsúlyos érzelmi kérdésekre, vagyis a magányra. A félköríves csarnok ugyanakkor manézs is egyben, ahol egy klasszikus tigrisfejből lépnek elő a cirkuszi szereplők. Az eredeti darabban egy cirkuszi előcsarnok szerepel, és azt már nem látja közönség, ahogyan a szereplők kimennek a manézsra. Viszont az Operettszínház technikai adottságainak köszönhetően megmutatják magát a porondot is, így a nézők egészen különleges élményben részesülnek, hiszen valódi cirkusz tárul a szemük elé. A második felvonás játéktere a nagyherceg rideg, sejtelmes, titkokat rejtő kastélya. A tervezőnek lehetősége adódik arra, hogy a színpad közepén lévő, külön mozgásba hozható kis forgónkon megjelenítse a nagyherceg titkos budoárját, ugyanakkor a darab szövegéhez hűen pillanatok alatt templommá változik a tér. A harmadik felvonás Budapesten játszódik egy szálló épületében, amely idilli hangulatú, fehér, illetve bézs színű, már-már elképzelt világ. Az operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra találnak. A cirkuszhercegnő főszereplőit elhagyja a magány – mintegy megtisztulnak – és ezért kap szerepet a már említett feketével kontrasztos fehér szín. Azonban ezzel az idilli környezettel azt is üzenik, hogy a hőn vágyott boldogságot elemelik a realitás talajától. A színház egyedülálló, hatalmas LED-fala a díszlet ablaka a világra. Egyszer csak kinyílik és a közönség a csillagos eget látja, vagy éppen plakáttá alakul a cirkuszban, de megjelenhet rajta akár egy emlékkép, és a szereplők a segítségével a nagyherceg kastélyában hirtelen a víz alá is kerülhetnek, ahol cápa ólálkodik. Túri Erzsébet úgy gondolja, hogy a LED-fal igazán 21. századivá, és valóban meghökkentővé teszi a színpadképet, az épített díszletet azonban nem helyettesíti: bár fantasztikus kiegészítője az előadásnak, de ha nem lenne, a játéktér önállóan is megállná a helyét. 

Az előadásban Kiss-Balbinat Ádám Junior Prima díjas hegedűművész, népzenész a magány hegedűseként látható. A fiatal, tehetséges muzsikus elmondta, hogy Homonnay Zsolttal évekkel ezelőtt dolgozott együtt először, és a színházi alkotó azóta minden rendezésében számít hegedűjátékára, művészeti tevékenységére.

A produkcióban jelentős szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenész színművész osztályának operett-musical szakos növendékei, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem frissen végzett tenoristája. Az Operettszínház főigazgatója – mint az SZFE osztályvezető tanára és az LFZE oktatója – kiemelt hangsúlyt fektet a jövő művészgenerációjának kinevelésére, ezért az általa megálmodott és útjára indított Tálentum Program célja, hogy a különböző művészeti területek felől az operett és a musical műfaja iránt érdeklődő, tálentummal bíró fiatalok közösen, összművészeti színházi környezetben, a gyakorlatban is elsajátítsák azt a tudásanyagot, ami az operett és a musical hiteles, autentikus és magas minőségű műveléséhez szükséges.

A Budapesti Operettszínház új bemutatója a Fővárosi Nagycirkusszal immár hagyománnyá vált együttműködés keretében látható. A sajtótájékoztatón részletek hangzottak el a darabból Kiss Diána, Lévai Enikő, Sándor Péter, Laki Péter, Papp Balázs, Dolhai Attila, Kiss Zoltán, Langer Soma, Bojtos Luca, Széles Flóra, Rácz-Almási Vivien, valamint Erdős Attila, Dénes Viktor és Tassonyi Balázs előadásában. Hegedűn játszott Kiss-Balbinat Ádám, zongorán közreműködött Szekeres László.

Fotók: Janus Erika 

Check Also

45 helyszín és közel 50 program várja az ART WEEKEND BUDAPEST látogatóit

Már lehet regisztrálni az eseményekre. Advent első hétvégéjén, 2026. november 27. és 29. között már …