Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is megfigyelhető a többgenerációs együttélés visszaszorulása, ugyanakkor az egyszülős családok körében még mindig jelentős azoknak az aránya, akik nagyszülőkkel élnek egy háztartásban. A 2022-es népszámlálási adatok szerint az egyszülős családok 19%-a él közös címen a nagyszülői generációval, míg a párkapcsolaton alapuló családokban ez az arány csupán 11%.
A háromgenerációs együttélés gyakran ott kezdődik el, amikor egyszülőssé válik egy család – ilyenkor a lakhatási vagy anyagi nehézségek miatt költöznek össze a nagyszülőkkel. Ebben az időszakban az érzelmi támogatás is kiemelkedően fontos, valamint az a mindennapos, gyakorlati segítség, amelyet a nagyszülők tudnak nyújtani az egyedülálló szülők és gyermekeik számára.
A településtípus és a megyei elhelyezkedés is hatással van a háromgenerációs háztartások előfordulására. A 2022-es népszámlálás adatai szerint Budapesten és a megyeszékhelyeken az egyszülős családok 15%-a, a kisebb vidéki városokban élők 20%-a, míg a falvakban élőknek 25%-a élt egy címen a nagyszülőkkel.
Ez az együttélési forma különösen a kisgyermekes egyedülálló szülők körében gyakori, ahol a legfiatalabb gyermek 5 év alatti, itt minden harmadik család a nagyszülőkkel él együtt. A gyermekek életkorának növekedésével ez az arány folyamatosan csökken – 18 évnél idősebb gyerekek esetében csak 12%.
Az anyagi helyzet és az iskolai végzettség is szerepet játszik a háromgenerációs együttélésekben. Az alacsonyabb iskolai végzettségű illetve az inaktív szülők között gyakoribb, hogy a nagyszülőkkel közös háztartásban élnek.
A háromgenerációs háztartások aránya tehát alacsony a magyar társadalomban, azonban továbbra is fontos szerepet töltenek be bizonyos társadalmi csoportok, különösen az egyszülős családok életében. A nagyszülők amellett, hogy érzelmi és anyagi támaszt nyújtanak, a mindennapokban is nagy segítséget jelentenek nemcsak az egyedül nevelő szülők, de a gyerekek szempontjából is.
Budapest24 Minden, ami Budapesten és vidéken történik!