A népszerűség sötét oldala

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatói új tanulmányukban azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat az úgynevezett sötét triád – nárcizmus, pszichopátia, machiavellizmus – és a társas elfogadás között serdülőkorban. Eredményeik szerint a nárcisztikus fiatalokat rokonszenvesebbnek és népszerűbbnek tartják kortársaik. De vajon hogyan járulhat hozzá a kedveltséghez egy látszólag kedvezőtlen vonás?

Az evolúció során a társas kapcsolatok értékes erőforrásként szolgáltak az ember számára: fenyegetések esetén biztosították számunkra a támogatást, az utódnemzés révén pedig lehetővé tették vérvonalunk továbbörökítését. Manapság már más típusú kihívásokkal nézünk szembe, mégis van egy időszak az életünkben, amikor a csoporthoz tartozás szükséglete pont ugyanannyira erős – ez pedig a serdülőkor. A kamasz éveinkben küzdünk leginkább azért, hogy társaink elfogadjanak minket. Amikor valakit befogadnak a körülötte lévők, az kedvezően hat a mentális egészségre, növeli az önértékelést és a boldogság szintjét. Fontos tehát megértenünk, mi befolyásolja a társas elfogadást, hiszen – bár a túlélésben már nem játszik nagy szerepet – a megfelelő pszichológiai fejlődésben továbbra is jelentőséggel bír.

Az ELTE PPK munkatársai, Szabó Zsolt Péter, Orosz Natália Zsuzsanna, Gulyás Réka és a PTE-s Láng András új kutatásukban azt vizsgálták, van-e kapcsolat a társas elfogadás és az úgynevezett sötét triád jellemzői között serdülőkorban. Utóbbi kifejezés három szociálisan nemkívánatos vonást takar: a szubklinikai nárcizmust, a szubklinikai pszichopátiát és a machiavellizmust. Mindháromra jellemző a rosszindulatú, kizsákmányoló viselkedés, az érzéketlenség, az őszinteség hiánya, az alacsony együttműködési hajlandóság és az agresszió. A szerzők azonban kiemelik, hogy a három vonás között jelentős különbségek is vannak. Míg a nárcizmusra grandiozitás, felsőbbrendűség és dominancia jellemző, a pszichopátia a társas normák figyelmen kívül hagyásával, impulzivitással, ellenségességgel, alacsony empátiával és kockázatkereséssel jár. A machiavellizmus esetében gyakori mások kizsákmányolása, valamint a környezethez való rugalmas alkalmazkodás a célok elérése érdekében.

A kutatók 184 középiskolás korú fiatalt vizsgáltak meg kilenc iskolai osztályból. A résztvevők kitöltöttek egy önbevallásos kérdőívet a sötét triád jellemzőiről, ezután a kutatók elvégeztek egy szociometriai felmérést, amelyben a vizsgált serdülők rokonszenvességét és népszerűségét az osztálytársaik ítélték meg. Az elsőre szinonimának tűnő fogalmak a társas elfogadás aspektusai, de míg a szimpátia  arra utal, mennyire kedvelnek és fogadnak el valakit, addig a népszerűség a dominanciát, a presztízst és a befolyást foglalja magában.

A népszerűség sokrétű jelenség, ugyanis szükségesek hozzá olyan kedvező tulajdonságok, mint az intelligencia és a barátságosság, ugyanakkor kedvezőtlenebb vonások is társulnak hozzá: az arrogancia, a manipuláció és az agresszió – mintha a népszerű személyeknek lenne egy sötét, antiszociális oldala.

A kutatás eredményei szerint azokat a fiatalokat, akik magasabb nárcizmus pontszámot értek el a kérdőívekben, rokonszenvesebbnek és népszerűbbnek tartották a társaik. Ezen kívül azt is gondolták róluk, hogy jó vezetői készségekkel bírnak, és várhatóan sikeresek lesznek a középiskola utáni életükben. Korábbi kutatások igazolták, hogy a nárcisztikus vonások valóban gyakran hozzájárulnak a sikerességhez és a vezetői pozíciók megszerzéséhez.

A szerzők szerint ezekből az eredményekből kiindulva lehetséges, hogy a nárcisztikus személyek „született vezető” attitűdje nem csupán grandiózus önképük, hanem egyfajta reális önértékelés eredménye is, de az is előfordulhat, hogy ez a hozzáállásuk önbeteljesítő jóslatként működik. Kamaszkorban a nárcisztikus fiatalok önbizalma, exhibicionizmusa és vezetői készségei pedig annyira vonzóak lehetnek kortársaik számára, hogy még a negatív vonásokat is ellensúlyozzák.

Ezzel szemben a sötét triád másik két elemét vizsgálva a kutatók azt találták, hogy mind a pszichopátiának, mind a machiavellizmusnak minimális prediktív ereje van a társas elfogadásra nézve. Azokat a fiatalokat, akikre ezek a vonások jobban jellemzőek voltak, osztálytársaik kevésbé találták rokonszenvesnek és népszerűnek, ám ez az összefüggés nem volt jelentős. A pszichopátiával járó impulzivitás és deviáns viselkedés könnyedén elnyerheti a kamaszok tetszését, de az ilyen típusú fiatalokat barátságtalan természetük miatt általában mégis negatívan ítélik meg társaik. A machiavellizmus – ha az adott helyzetben az jár a legtöbb előnnyel – eredményezhet önzetlenséget és kedvességet, ám a barátok kihasználása és az őszintétlenség rossz benyomást kelt. A szerzők valószínűsítik, hogy a pszichopátia és a machiavellizmus esetén a kedvező és a kedvezőtlen tulajdonságok kiegyensúlyozzák egymást, így ezek a vonások a nárcizmussal ellentétben nem tudnak jelentős hatást gyakorolni a társas elfogadásra.

Check Also

45 helyszín és közel 50 program várja az ART WEEKEND BUDAPEST látogatóit

Már lehet regisztrálni az eseményekre. Advent első hétvégéjén, 2026. november 27. és 29. között már …