Egy latin feliratos szenteltvíz-hintő a Hónap kincse a Nemzeti Múzeumban

Egy aspergillumot, vagyis egy latin feliratos szenteltvíz-hintőt mutat be a Hónap Kincse kamaratárlat a Széchényi-teremben. A mai megnyitóünnepségen Dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a bemutatott műtárgy egészen különleges, hiszen a Szent István által alakított zalavári bencés monostorból került elő. Nemcsak hazánkban nem, de a külföldi szakirodalomban sem található hasonló szenteltvíz-hintő, mindössze néhány korabeli ábrázolásban tűnik fel ilyen műtárgy, így egy olyan ereklyéről van szó, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak tekinthető.
Dr. Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízott főigazgatója
Dr. Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese, kulturális igazgatója nyitotta meg a tárlatot. Beszédében kiemelte, hogy a tárgy a magyarországi Árpád-kori liturgiának, bencés szerzetesi szokásainak különleges emléke. Megjegyezte, hogy az, hogy a 6. században a keresztények maguk hintették vízzel otthonaikat, aztán a 8-11. században ehhez szükséges tárgyi környezetet teremtettek, majd ezt a 11-13. században a bencés monostorokban tudatosan gyakorolták, számára azt jelenti, hogy tudták: Isten otthon akar lenni nálunk, ott, ahol magunk is a legotthonosabban mozgunk: sajt magunknál, otthonainkban.
Dr. Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság bencés szerzetese, kulturális igazgatója
Dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze mutatta be a műtárgyat. Elmondta többek között, hogy a kísérőleletek és a betűtípusok alapján valószínűsíthető, hogy a szenteltvíz-hintő 11. századi keletkezés. Az aspergillumról megállapították, hogy az eszköz alapanyaga egy kiskérődző, feltehetőleg juh lábszárcsontja.
A zalavári apátság épületeit 1569-ben Giulio Turco mérte fel. A rajzán ábrázolt kolostornégyszög, az ásatások eredményei alapján a 13. században épült. A felület, amelyet a koordináták jelölnek, azonban nem a Turco által felmért quadrum falain belül fekszik, hanem attól keletre, egy olyan területen, ahol a 16. században felmérésre érdemes építmény vagy védmű nem volt látható. A feltárások nyomán ezen a területen olyan falmaradványok és településjelenségek mutatkoztak, amelyek egy része bizonyosan a 13. századi építkezéseket megelőző, kora Árpád-kori és 9. századi megtelepedéshez köthetők. Ezek egyike az az égett törmelékkel feltöltött verem, amelyben Simonyi Erika, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze a szentelvíz-hintőt megtalálta. Maga a verem részben feltáratlan és feltárásra vár a környező terület is, ahol a kora Árpád-kori monostor és előzménye, a 9. századi udvarház maradványai rejtőzhetnek.
Dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze
Maga a tárgytípus már a római korban is ismert volt, egyszerű izsópágból készült változatát használták tisztító szertartásoknál. Használata a keresztény liturgiában a 9. századtól adatolható: a pap az aspergillumot a fából, fémből, ritkán elefántcsontból készült kis vödörszerű szenteltvíztartóba mártva hintette meg a híveket a mise során az áldáskor, de nélkülözhetetlen kelléke volt a húsvéti körmeneteknek, temetési szertartásoknak, és a házszenteléseknek is.

Check Also

45 helyszín és közel 50 program várja az ART WEEKEND BUDAPEST látogatóit

Már lehet regisztrálni az eseményekre. Advent első hétvégéjén, 2026. november 27. és 29. között már …