20 ÉVE A DUNA PARTJÁN A NEMZETI HÁZA

Randevúórát avattak, és több kiállítás is megnyílt a Nemzeti Színház két évtizedes jubileuma alkalmából. A teátrum éppen húsz éve, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit, Az ember tragédiája előadásával, ezt a színháztörténeti eseményt, illetve az épület létesítésének körülményeit idézik fel a mostantól látható fotókiállítások. A jubileumi ünnepségen a színház tervezője, Siklós Mária, valamint az egykori kivitelezők is részt vettek, de jelen volt Szikora János, a nyitó előadás rendezője is.

„Ha összeszámoljuk, legalább 200 tervezője volt a Nemzeti Színháznak, ehhez jön még hozzá a szintén népes kivitelező gárda.” – hangsúlyozta Siklós Mária, Ybl Miklós-díjas építész a színház bejárata előtt az ünnepségen. Szavai után egy randevúpontot adtak át a bejárat mellett, amely a régi Nemzeti Színház előtti oszlop hasonmása. Az ötletgazda Poós Zoltán József Attila-díjas költő, író volt, aki beszédében elmondta, az eredeti oszlop a Blaha Lujza téren számos találkozásnak volt tanúja, de egyben tervekkel is tele volt, hiszen azt is megmutatta, milyen előadásokkal várják a nézőket az évadban. Tanúja volt az épület 1965. március 15-ei felrobbantásának is. Poós Zoltán felidézte, utoljára a Lear királyt játszották az egykori épületben, 1964. június 28-án, amikor a Gelley Kornél alakította Alban szavait: „Nehéz idő sújt: itt engedni kell…” mintegy húsz perces tüntető vastaps kísérte. A József Attila-díjas költő arról beszélt, ironikus, hogy a háborút és az ’56-os forradalmat is túlélő Nemzeti Színház éppen a konszolidáció időszakában semmisült meg.

Az épület felrobbantásával eltűnt az ikonikus randevúóra is. A most visszakerülő oszlop azt is kifejezi, hogy ideje újra és újra találkoznunk egymással és a kultúrával – emelte ki Poós Zoltán, aki szimbolikusnak nevezte, hogy a felrobbantott épület darabjait széthordták az országban, mintha csak arra várnának, hogy valaki egyszer összeilessze azokat. Ennek a nagy történelmi kirakósnak az egyik szimbolikusan visszaillesztett darabja lehet a randevúóra elhelyezése az új épület előtt, a találkozási pont – emelte ki a költő. A randevúóra visszahozza az eltűnt időt is – fogalmazta meg Poós Zoltán.

Az új épület elkészültét bemutató kiállítás megnyitóján Siklós Mária tervező arról beszélt, a megépítésért felelős kormánybiztos, Schwajda György elsősorban a funkcionalitást várta el a létesítménytől. „A legfontosabb, hogy a színház betöltse a funkcióját, őrizze az értékálló tradíciókat, szellemisége szóljon a kétezer-ötszáz éves műfaj történetéről, de alkalmazza a 21. század technikai vívmányait is – ez volt a szakmai programja a húsz évvel ezelőtt megépült Nemzetinek.” – mesélte a tervező. Siklós Mária felidézte azt a mókás történetet is, hogy amikor a nagyszínpad proszcéniuma elkészült, a kivitelezők tartottak egy „nulladik előadást”, plakátot terveztek hozzá, felkészültek rá és előadták védősisakban a „tizenkét csúszózsalus kőműves balladáját”. „Még a nagyon kemény, megfeszített munka mellett is volt kedvük és humoruk ehhez, ez az egyik legkellemesebb emlékem a színház megépítéséről. Így kell színházat építeni, ennyi szeretettel, amennyit itt tapasztaltam.” – tette hozzá az építész.

Szikora János, aki az itt bemutatott első előadás, Az ember tragédiája rendezője volt, szintén Schwajda Györgyre emlékezett először, aki a próbafolyamat kezdetén három instrukciót mondott a közreműködőknek. „Jókedv, türelem, fegyelem – erre hívta fel a figyelmünket Schwajda György, és ez a három szó végigkísérte azt a nem túl könnyű két hónapot, amíg a próbafolyamat tartott.” – hangsúlyozta a rendező. Szikora János ezután arról is beszélt, hogy az olvasópróbát Alsósztregován, a Madách-kúriában tartották, egy olyan társulattal, amely éppen akkor formálódott. „Az akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a szereplőgárda színészei a fővárosiak mellett a vidéki magyar színházakból, de a határon túli területekről is érkeztek, így az egész magyarságot, az egész magyar nyelvű színjátszást képviselték.” – tette hozzá a rendező, aki arról is beszélt, hogy az előadás díszlettervezőjéül éppen azért választotta Milorad Krstić képzőművészt, mert ő külső szemmel tudott ránézni kultúránk emblematikus darabjára. A most megnyílt kiállításon az ő díszleteinek képei is megjelennek. Szikora János elmondta azt is, hogy a tárlaton szemelvényeket láthat a közönség az előadás húsz évvel ezelőtti eléggé vegyes fogadtatásából, azokból a közönségreakciókból, amelyek egy része egekbe emelte, másik része pedig sárba rántotta a produkciót.

A Nemzeti Színház most húszéves épületéről szóló, a három nemzeti drámánk, Az ember tragédiája, a Bánk bán és a Csongor és Tünde relikviáit bemutató, illetve a Schwajda György emlékét idéző kiállítások a földszinti előcsarnokban, illetve az I., II. és III. emeleti közönségforgalmi területeken nézhetők meg.

Fotó: Eöri Zsabó Zsolt, Nemzeti Színház

Check Also

45 helyszín és közel 50 program várja az ART WEEKEND BUDAPEST látogatóit

Már lehet regisztrálni az eseményekre. Advent első hétvégéjén, 2026. november 27. és 29. között már …