2024 júniusában Jakabos Zsuzsanna történelmet írt a belgrádi úszó-Európa-bajnokságon: tizenegyedik alkalommal állt rajthoz a kontinens legjobbjai között, ezzel egyedülálló rekordot állítva fel az esemény közel százéves történetében. Az interjú során Zsu nemcsak a sikereiről, hanem a sporttal való különleges kapcsolatáról, kihívásairól és a jövőre vonatkozó terveiről is őszintén mesélt.
„A párizsi olimpia a kedvencem – kívülről nézve”
Bár a párizsi olimpia volt az első 2004 óta, amelyen Jakabos nem versenyzőként vett részt, számára mégis különleges élmény maradt: „Ha megkérdeznéd, melyik a kedvenc olimpiám, azt válaszolnám, hogy a párizsi. Ez volt az első, amit kívülről láttam, és elképesztően élveztem, hogy szurkolhatok a magyar csapatnak.” Noha csupán egyetlen tizedmásodpercen múlt, hogy nem sikerült megszereznie az indulási jogot, Zsu nem bánkódik: „Tiszta volt a lelkiismeretem. Úgy éreztem, ennek így kellett lennie.”

A húszévnyi versenyzés és a flow pillanatai
Jakabos több mint húsz éve úszik versenyszerűen, és bár a sportág monotóniája olykor kihívást jelentett, mindig talált új motivációt. „A legjobb pillanatok nem feltétlenül a versenyekhez kötődnek, hanem például egy-egy edzéshez, amikor ráébredsz, hogy amit csinálsz, az a világ legjobb munkája.” A belgrádi Eb-n például újra megtapasztalta azt a „flow-élményt”, ami szerinte a sportolói lét csúcsa: „Minden egyes méter örömet okozott, ilyet már hosszú évek óta nem éreztem.”
A család és az áldozatok
Zsu őszintén beszél arról, milyen támogatást kapott szüleitől sportolói karrierje során: „Apukám tizenkét éven keresztül vitt hajnalban az uszodába, ami elképesztő áldozat volt. Én pedig már egészen fiatalon napi három edzést csináltam.” Noha a rendszeres korán kelés sosem volt könnyű, Jakabos szerint ez sosem jelentett lemondást: „Szerettem az uszodát, és mindig találtam új értelmet az úszásban.”

A külsőségek és a valódi értékek
Jakabos Zsuzsannát a média gyakran a legszebb olimpikonként emlegeti, de ő ezt sosem érezte relevánsnak: „A londoni olimpia után is arról írtak, hogy hogyan néztem ki, nem pedig arról, hogy döntős lettem. Ez akkor nagyon zavart, mert úgy éreztem, a teljesítményem háttérbe szorult a külsőségekkel szemben.” Ma már másként tekint erre, de továbbra sem tartja fontosnak, hogy a külsejével foglalkozzon: „Melegítőben és smink nélkül is szívesen kimegyek az utcára.”
Mi jön az úszás után?
Jakabos pályafutása során mindig kerülte, hogy a jövőjéről beszéljen, de egy dologban biztos: „A család az életem következő fontos része lesz.” Bár az úszás adta kihívásokat nehéz lesz pótolni, nem fél az ismeretlen tereptől: „Az új dolgokban van a fejlődés lehetősége. Nem baj, ha néha ismeretlen talajra tévedünk.”
„Az úszás nem az aranyérmekről szól”
A sport számára sosem csupán az eredményekről szólt: „A belső harcok, a magány, a fájdalom mind hozzátesznek ahhoz, hogy fejlődj, és végül egy jobb emberré válj.” Jakabos szerint a legfontosabb, amit az úszás adott neki, a személyiségfejlődés volt, nem pedig az érmek: „A falig úszás önmagában semmi. De az, hogy közben átléped a saját határaidat, és felismerésekre jutsz – na, az az igazi érték.”
További részletek az ÉVA magazinban és a Testkép podcastban
A teljes interjú a most megjelent ÉVA magazin oldalain olvasható, ahol még több részletet tudhatsz meg Jakabos Zsuzsanna életéről, gondolatairól és terveiről.
Emellett Zsuzsa a Testkép podcast legújabb epizódjának is vendége, ahol megújulásról, kiégésről, edzésekről, táplálkozásról, önbizalomról és nőiességről beszélgettünk vele. Az epizód meghallgatható az alábbi linken:
🎧 Hallgasd meg a podcastot!
Budapest24 Minden, ami Budapesten és vidéken történik!