Benne van az idő múlása, az intuíció és a vietnámi kultúra

  • értékmegőrzés QUÍ-módra

Anh Tuan vietnámi származású dizájner és divattervező. Neve sokaknak még utóbbi tevékenysége miatt cseng ismerősen, egyesek szerencsések, hogy gardróbjukban tudhatnak egy-egy ruhadarabot, táskát az érából, amikor még tervezőasztalok fölött álmodott nagyot. A budapesti gasztronómiai ébredés hajnalán már jelen volt és képviselte vietnámi gyökereit, amit a társaival alapított budapesti éttermekben meg is tapasztalhatunk. Egzotikus ízekben és profizmusban nincs hiány, ahogy a dizájn is hűen tükrözi Anh Tuan egyszerre tradicionális, mégis trendteremtő stílusát, melyben kulcsfontosságú szerepet kap az újrahasznosítás, a múlttal rendelkező anyagok és tárgyak megjelenítése.

Meghatározó emlékek Hanoiból

A QUÍ vendégtere szinte csőszerű, figyelemre méltó belmagassággal, aminek különös húzása van. Tuan szerint az üzlethelyiség bejárása után már aznap összeállt fejében a kép, hogy milyen lesz majd az enteriőr. Intuíciók és egy meghatározó gyerekkori élmény vezérelte. Hanoi legszebb, kifejezetten romantikus városrészében született, házuk pedig egy tó partján feküdt, melyet parkok öleltek körbe. Nagymamájával gyakran látogattak egy közeli, meseszép kolostort, ahol folyamatosan felfelé nézett, mert tetőig érő szobrok vezették a kisfiú Tuan tekintetét. Ez az emlék kulcsfontosságú a QUÍ kialakításában.

Kulcs: az újrahasznosítás

Persze az élmény és a spirituális töltet mellett a funkció vezette a tervezést, csak ezután jött az esztétika. Hogyan lehet élményközpontú belsőépítészettel létrehozni a vágyott éttermet? Mindenek előtt újrahasznosításban, környezetbarát megoldásokban gondolkodott. Szembetűnő példa a burkolat, amire véletlenül találtak rá és csiszolás-polírozás útján nyerték vissza patináját. Két különböző mestertől vannak a lapok, más-más keverések, textúrák, árnyalatok, akár olyan kövekkel is, amiket már nem is bányásznak.

Az étterem látványos faanyagai is zömében bontott épületekből származnak. Tuan vallja, hogy a régi faanyagok – kiváltképp a trópusi fák – sokkal jobb minőségűek, mivel kevésbé deformálódnak, volt idejük kiszáradni, elérni a végső állapotukat. A múltban természetes módon kitermelt fákat vágtak ki, ez is hozzátesz a minőséghez, a történethez. Eleve úgy gondolja, hogy amiben benne van az idő múlása, az plusz értékkel ruházza fel az adott anyagot, tárgyat is.

A faszerkezet esztétikája

Van valami egészen különleges pátosza az egész térnek, amihez nemcsak a központi helyről figyelő 18 karú, aranyozott Avalókitésvara bódhiszattva szobor tesz hozzá, de a hagyományos vietnámi építészet elemei is. Az oldalról nyitott oszlopos fa szerkezet, illetve a díszes faragások éppen ilyenek. Nyitják az egész éttermet, hiszen olybá tűnik, mintha egy körfolyosós emelet magasodna a vendégtér fölé.

Érdekes, ahogyan ez a “kerengő” az emeleti részen kapott helyet, puszta díszítő funkciót betöltve, otthonosabbá téve az éttermet. Tradicionálisan ez a földszinten lenne, ez a csavar benne, emiatt is modern és haladó szellemiségű. Ez egy olyan játék, amit Tuan kifejezetten szeret: hiába van múltja az anyagoknak, a technika, a szemlélet és a kialakítás abszolút újszerű. Így kerül balanszba a látvány és a gondolatiság. Részletekben egyébként a francia gyarmati építészet egyes apróságai is felfedezhetők a QUÍ-ben.

 Közösségi asztal és térnövelő tükrök

Az étterem első traktusában egy gigantikus tükör érzéki csalódást okoz, míg vele szemben megannyi kerámiát helyeztek el különleges, modernebb displaydobozokban. Ezek olykor 300-500 éves dohány- és vízipipakellékek, fantasztikus színekkel, mázakkal, formákkal. Szintén a kultúrát hivatottak a térbe hívni. Tuan 30 éve gyűjti a műtárgyakat, egyáltalán nem csoda, hogy a QUÍ tele van velük. Megszállott gyűjtő lévén mindegyikhez tud legalább egy történetet mesélni.

Az említett pagodákat idézi és mozgalmasabb az étterem belső fertálya, ahol egy óriási, körbeülhető közösségi asztal fut végig. Rendszerint szemrevaló növényekkel is megpakolják, ahogy azt a többi étteremben is megszokhattuk. Tuanék dzsungel-szerű miliőben érzik otthonosan magukat, ehhez pedig elengedhetetlenek a pálmalevelek, dúsan kötött vágott virágok. A szem is megpihen a kontraszton, amit a tégla, a finom faanyag és a zöld növények alkotnak. Hát még, amikor egyedi tányérokon asztalra érkeznek az egzotikus fogások!

- bdpst24.hu

Check Also

Itt a „Nagy szurkoló felmérés”! A magyarok 94 százaléka fogja nézi az olimpiát

A magyarok 94 százaléka nézi majd az olimpiai versenyeket, a legtöbben 4-5 sportágat követnek. A …