Három új különleges kötet jelent a Nemzeti Múzeum gondozásában André Kertész munkásságáról

A Magyar Nemzeti Múzeum André Kertész világhírű fotóművész születésének 130. évfordulója alkalmából kiállítássorozatot rendez három helyszínen, amelyek a 2021-ben New Yorkból vásárolt Kertész-képekből válogatva mutatnak be sosem látott fotókat, fényképészeti ritkaságokat. A kiállítássorozat kapcsán három kötet is megjelent a Múzeum gondozásában, Fisli Évának, a kiállítások kurátorának tollából, melyeknek a címe André Kertész Esztergomban, A lélegző archívum – André Kertész háborús naplója és levelei és A felejtés csele.

Az André Kertész Esztergomban című kiadványba merülés során felvetődik a kérdés, hogy megérthetjük-e a művészt korai fényképein és néhány töredékes naplóbejegyzésén keresztül. Egy 91 évet élt és utolsó éveiben is aktív alkotó életművét nézhetjük-e a fiatalság bizonytalansága és tökéletlensége felől? Apró emléktárgyakat láthatunk-e időkapszuláknak, melyekből egyszer csak saját családunk és szomszédaink elfeledett történetei szólnak hozzánk? A kötet a kiállítás első állomásához, az esztergomi MNM Balassa Bálint Múzeumban bemutatott azonos című kiállításhoz készült. A kiadvány a fiatal André Kertész Esztergomban és környékén készített vintázskópiáiból nyújt válogatást.

A lélegző archívum a franciaországi Kertész-hagyatékban őrzött egykorú dokumentumok és a 2021-ben New Yorkból vásárolt vintázsképek első közös kiadása. Az első világháborúból származó fényképek és szövegek közelebb viszik az olvasót a ma világszerte André Kertész néven ismert fotográfus indulásához. A napló olvasása során jól látható, ahogy a hiperérzékeny és távolságtartó fiatalember figyelme fokozatosan a világra nyílik. Barátságokat köt, gyönyörű és rettenetes tájakon jár, tífuszbetegként, a fronton és sebesültként is szembenéz a halállal. A bőrén érzi az Osztrák−Magyar Monarchia sokféleségét: vidékek, nyelvek, osztályok, az emberi magatartás árnyalatait, és a tekintete maradandóan megváltozik. Bár időskori visszaemlékezéseiben Kertész tudatos, sőt született fényképésznek látta magát, aki kezdettől fogva tudta, hogy fotográfiával fog foglalkozni, az egykorú források tükrében inkább úgy tűnik, a kamera eleinte elsősorban kapcsolatteremtésre szolgált, és csak fokozatosan vált az önkifejezés eszközévé a kezében. Kertész katonaként töltött évei megadták a majdani művésznek a megismerés, a többszörös perspektívaváltás, a „legközönségesebb impresszióhabzsolás” és az elmélyülés lehetőségét. Ritkaság egy ilyesféle fejlődéstörténetet első kézből olvasni. Bízunk benne, hogy e kiadás sokaknak teszi ezt immár lehetővé.

A felejtés csele című könyvben az olvasó megtudhatja, hogy André Kertész késői polaroidjain saját lakását teszi műteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adják a nyersanyagot, amellyel dolgozni kezd. Gyakran használja a fény és az árnyék kontrasztját is; előszeretettel veszi elő korábbi felvételeit, és komponál köréjük új kontextust, értelmezi újra múltjának egy-egy darabját. Ám amiben igazán erős, az a megszemélyesített tárgyak bábjátéka.
A halott feleségének ajánlott From My Window című albumában szereplő polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. Ám a gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknak csupán egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumai is fellelhetők ugyanis a késői polaroidokon. Mintha az idős művész „minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni”.

A kötetek a Múzeum boltjában vásárolhatók meg.

A Kertész/Kópiák című kiállítás a Nemzeti Múzeumban szeptember 22-ig, A felejtés csele című tárlat pedig a Robert Capa Központban látható szeptember 1-ig.

Check Also

45 helyszín és közel 50 program várja az ART WEEKEND BUDAPEST látogatóit

Már lehet regisztrálni az eseményekre. Advent első hétvégéjén, 2026. november 27. és 29. között már …