- Egy mai pszichológus azt mondaná, van egy pillanat, amikor el kell szakadnunk a szüleinktől.
Föl kell nőnünk, el kell tolni magunktól anyánk ragaszkodó szeretetét. Ami nélkül eddig élni sem tudtunk volna, innen kezdve már gátol. Anyánk szerelmes szeretete felnőtt korunkban érzelmi hínárrá változik. Ha beleragadunk, nem sikerül felnőtt emberré válnunk és sorsunkat megcsinálnunk.
Ha pedig anya vagyok el kell engednem a gyermekemet. Úgy kell szeretnem őt, hogy nem az enyém. Megszültem, fölneveltem, minden szerelemnél forróbban szerettem – most pedig kirepül a karomból, eltűnik az égen, és én itt maradok, egyedül.
fotók: Zelkó Csilla
You must be logged in to post a comment.