A kékvirágú nefelejcs, a tavasszal nyíló kis virág már a nevében is üzenetet hordoz, jelentése a nevéből könnyen megfejthető: az emlékezés virágának tartják.
November 1-jén, halottak napja környékén különösen fontos az emlékezés, emlékezünk az elhunyt rokonokra, szerettekre, és barátokra. Idén ezen a napon szánjunk pár percet arra is, hogy a haza hőseire emlékszünk. Az ő tetteiket hajlamosak vagyunk elfelejteni, holott nem egy közülük vérét és életét áldozta Magyarországért.
A nefelejcs elsősorban az emlékezés és a hűség virága, halotti koszorúba, csokorba, búcsúzóknak, messze útra indulóknak is ez a virág a legszebb ajándék. A nefelejcs a reményt is szimbolizálja, ezért hagyomány, hogy a csatába induló katonáknak is ezt a virágot tűzték a gomblyukukba azok, akik otthon maradtak.
(Meissl Ákos: Muhr halála Limanovánál c. festménye)
Ezt a hagyományt szeretnénk – ugyan kicsit újraértelmezve – feléleszteni mi is. A nefelejcs szimbolizálja újra a hősöket, azt, hogy nem felejtettük el őket és köszönjük az országért hozott áldozataikat. A nefelejcset november 1. és december 11. között hordjuk majd. Azért választottuk ezt az időpontot zárásnak, mert a Limanovai csata egy méltatlanul elfeledett nagy magyar győzelem volt a több mint ezer éves történelmünk folyamán. 1914. december 11-én, lengyel földön, Limanova mellett, az első világháború nagy csatájában hatalmas győzelmet arattak a magyarok. Egy maroknyi magyar huszár hazaszeretete, bátorsága és önfeláldozása megállította az orosz sereg előretörését, azzal, hogy a Dunajec folyó mögé verték vissza a Krakkó irányába áttörni készülő ellenséges csapatot.
Ezért a nefelejcs huszárpaszomány a hajtókán nemcsak a limanovai hősökért szól, hanem minden magyar hősért, akik a legnagyobb áldozatot, saját életüket áldozták fel a limanovai csatatéren. Hordjunk mi is nefelejcset a gallérunkon, és emlékezzünk a hőseinkre.
You must be logged in to post a comment.