Attila hun király legendák ködébe vesző misztikus alakját, számos, ma már megfejthetetlen titok övezi. Története állandó ihletforrás az utókor alkotói számára. Bizonyos meghódított népek történetírói kegyetlen, vérengző barbárként emlegetik. Nyugat-Európában a vad barbárság szimbóluma lett és az „Isten ostora” névvel illették.
Azonban Priszkosz rétor diplomata és történetíró (448-449) ezt cáfolja, aki egy követség tagjaként a hun uralkodó udvarában tartózkodott, kinek beszámolója hiteles forrásnak tekinthető. Írásaiban Attila hatalmas és ellenálhatatlan latinosan műveltségű, karizmatikus diplomata; éles eszű, megfontolt uralkodó.
Ez a lenyűgöző személyiség képes volt hatalma alatt egyesíteni és irányítani Európa kis népeit a Kaszpi tengertől Nyugat-Európáig terjedő hatalmas birodalmában. Senkit sem üldözött a hite miatt. „Az esdeklőkkel szemben könyörületesnek mutatkozott és kegyesen bánt azokkal, akik neki meghódoltak.” E Nagy-Sándori léptékű mitikus ősünk Verdi képzeletét is megragadta. Hódítóként, de árnyalt érzelem világú férfinek ábrázolja. Attila emberséges uralkodó, aki nem csak győzni tud, hanem a veszteségeiből talpra állni is képes, akit őszintén megérint a szerelem. A vereségre kényszerített Aquila hercegnője rabként kerül a hun táborba. A lány látszólag csatlakozik a hódító seregéhez. Attila felfigyel a hercegnőre, sőt később szerelemre is lobban iránta. Odabella ellenben más terveket sző Attilával kapcsolatban.
Fotók: Zelkó Csilla
You must be logged in to post a comment.