FRISSS!!!
Home / Galéria / AZ EPIKUTÁN VIZSGÁLATRÓL

AZ EPIKUTÁN VIZSGÁLATRÓL

A beteg és az allergológus közös feladata azoknak a tényezőknek az azonosítása, amelyek a beteg (feltehetőleg, valószínűleg vagy akár biztosan) allergiás eredetű panaszait kiváltják, emellett azoknak a szituációknak a felderítése is, amelyekben a kontaktus létre jön. A pontos meghatározást nehezíti, hogy allergiát kiváltó anyagaink nagy része több összetevőből áll és ritka eset az, mikor minden összetevőről pontos információk állnak rendelkezésre. Az epikután vizsgálattal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Prof. Dr. Nékám Kristóf, a Dr. Rose Magánkórház allergológusa foglalja össze.

Az allergének felkutatása akkor a legeredményesebb, ha a diagnosztikus eljárás a való életet másolja. Az epikután vizsgálatok ennek megfelelően rátevéses bőrpróbák, ami azt jelenti, hogy (rendszerint) többféle anyagot – esetleg különböző koncentrációkban – a beteg bőrére rögzítünk megfelelő tapaszokban és különböző időpontokban megnézzük, hogy a felragasztás helyén kialakult-e bármilyen helyi tünet, csalánkiütés, ekcéma. Magát a vizsgálatot lényegében bármilyen tartós, általában viszkető, sokszor nedvedző bőrtünet esetén javasoljuk – helye alapján sok beteg a kiváltó tényezőt (pl.: mosópor) is meg tudja jelölni.

A tapaszok alatti apró bőrfelületet a felragasztás utáni 15. perctől egy hétig vizsgáljuk (mert anyagtól és a beteg reakció készségétől függően ezek között az időhatárok között várható helyi tünetek megjelenése, amelyek csökkenő intenzitással, de napokig is fennállhatnak). Tipikus esetben tíznél több anyag felragasztásáról van szó a kórelőzmény adatai alapján. Miután szó szerint sokezres számban vannak allergén vegyületek szerte a világon, az 1950-es években „standard sorokat” állítottak össze a tünetkiváltó anyagok gyakorisága szerint. Ezek egyfelől az adott országra, akár földrészre jellemzőek (így van „magyar” standard sorozat vagy „európai” sorozat is – ezek néhány anyagban eltérnek egymástól) – másrészt vannak kisebb elemszámú sorok, amikor a tünet kiváltó anyag(ok) forrása a beteg megfigyelése alapján valószínűsíthető (például „fogászati sor”, „fényképészeti vegyszerek sor” , vagy „fodrászati vegyszerek sor”).

Amennyiben a vizsgálat során talált „pozitivitás” (természetesen a kontroll pozitivitása mellett) esetén – már csak egy – sokszor nehezen megválaszolható kérdés marad: hol, mikor, milyen körülmények között van a beteg az adott anyaggal vagy akár anyagokkal kapcsolatban, és ez a kapcsolat tartósan megszüntethető-e a tünetmentesség érdekében. Gyakori tapasztalat azonban, hogy a tünetek nem szűnnek meg teljesen – ennek oka általában az, hogy környezetünkben százszám vannak termékek, amelyek valamelyik összetevője akár csak részben hasonlít a sor egyik elemére – ami elég lehet tünetkiváltásra, de azonosítása a beteg életvitelében akár megoldhatatlan feladatot is jelenthet. Végső soron rendszerint a termék/termékek szigorú elkerülése hozhat javulást/tünetmentességet a beteg számára, de legtöbbször helyi vagy szájon át alkalmazott gyógyszerekre is sor kerül.

Maga a vizsgálat tehát a beteg hátára a bőr felsértése nélkül ragasztott, a tesztanyaggal (mindig csak eggyel) átitatott csíkokkal történik, amelyek 24 óra hosszat maradnak a beteg bőrén. Ez alatt a bőrt semmilyen hatás (tehát víz sem) érheti. A felragasztás utáni első órában, általában 20-40-60 percnél, a csíkok felemelésével a „korai” reakciók lehetőségét is vizsgáljuk (utána mindig visszaragasztva), majd 24-48, esetleg 72 óránál, illetve reakciók híján egy hét után is. A két utóbbi vizsgálati időpontot akkor alkalmazzuk, ha 48 óránál nincsen semmilyen (általában viszkető) elváltozás egyik felviteli helyen sem. A tesztcsíkok levételéig az érintett bőrt sem víz, sem más anyag nem érheti, utána víz igen, de bőrápoló anyagok, gyógyszerek a vizsgálat végéig nem.

A vizsgálat megbeszélése során a kezelőorvost minden lokálisan vagy szájon át alkalmazott gyógyszerről tájékoztatni kell, mert például az antihisztaminok vagy a szteroidok csökkentik az allergiás reakció készséget, ami „ál-negatív” eredményekhez vezethet. Antihisztaminokat a vizsgálat előtti 72 órában már nem szabad szedni; a még hatékonyabb szteroidok (napi 8 mg adag bevétele felett) értékelhetetlenné tehetik a vizsgálatot.

Az epikután vizsgálatok eredménye segít a kiváltó anyag(ok) azonosításában és más, tünetet ki nem váltó anyag(ok)ra cserélésében, szerencsés esetben elhagyásukban. Magyarországon a nikkel a leggyakoribb tünetkiváltó.

Ajánlott cikk

Védd ki az utazási veszélyeket illóolajjal!

Ezen a nyáron végre kimozdulhatunk kicsit és utazhatunk. Van, aki a Balatonig megy, de sokan …

Vélemény, hozzászólás?

%d bloggers like this:

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás