FRISSS!!!
Home / Galéria / Állati interjú: A dolmányos varjú

Állati interjú: A dolmányos varjú

A Budakeszi Vadaspark Hónap Állata sorozatának következő, februári nyertese a dolmányos varjú. A szürke kabátot viselő, mezőkön, szántásokon és városokban felbukkanó madarat mindenki ismeri. De vajon tudjuk-e, hogy milyen remek képességekkel van megáldva a szürke varjú? A Budakeszi Vadasparkban három dolmányos varjú is él, akik ebben a képzelt interjúban engednek betekintést mindennapjaikba.

Kedves Hassan! Köszönjük, hogy elvállaltad a szóvivő szerepét. Mutatkozz be kérlek az Olvasóknak.

Sziasztok! Engem Hassannak hívnak, mentett madárként kerültem a vadasparkba. Körülbelül 4 éves hím vagyok. Két fajtársammal élek együtt a madárröpdében, akik megkértek, hogy képviseljem őket is.

A nevük egyébként Csőri és Jancsi.

Milyen ismertetőjegyekről azonosíthatjuk be a dolmányos varjút?

Hát a dolmányunkról, amely az emberek nyelvén egy posztóból készült, térdig vagy combközépig érő, testhezálló férfi felsőruha a régi időkből. Mi is hasonló szürke “kabátkát” viselünk a testünkön, szárnyaink, lábaink, fejünk és torkunk azonban fekete. Testhosszunk mindössze 44-50 cm, viszont a szárnyfesztávolságunk akár egy méter is lehet, a súlyunk pedig csupán fél kilogramm.

Egyébként messziről nagyon hasonlítunk a csókára. Neki viszont a teste egészen sötétszürke, ezért a fekete színtől nem különül el olyan látványosan, mint a mi esetünkben. Szeme pedig világos, szinte rikító. Emellett a dolmányos varjú nagyobb méretű.

További érdekesség, hogy a dolmányos varjak esetében a hímek és a tojók külsőre teljesen ugyanúgy néznek ki, csupán a méretükben lehet némi eltérés.

Mesélnél az életmódotokról? Hol és hogyan éltek?

Vadon élő társaink a mezőgazdasági területeket és a fasorokat kedvelik a legjobban, de sokan vannak, akik városokba is beköltöztek.

Magyarországon gyakori fészkelő madárnak számítunk, télen-nyáron itt tartózkodunk.

Fészkünket elképesztően magasra, körülbelül 5 emelet magasságban építjük meg gallyakból, puha béléssel.

Ám a magasban lévő otthonunk ellenére még így is vannak olyan bátor állatok, akik simán felmerészkednek a tojásainkhoz, ezért ez sem egy életbiztosítás a szaporodás terén. Természetes ellenségünknek számít a macska, a bagoly, a nyest és a menyét is.

A fészekrakással és az otthonteremtéssel kapcsolatban elárulod, hogy mit jelent a revír szó?

Oh, azt a területet nevezzük így, amit ösztönösen megvédünk a fajtársainkkal szemben. A revír nagysága nálunk, szürke varjaknál általában 100-200 méter, amit féltve őrzünk, különösen a kotlás és a fiókanevelés időszakában. Emiatt a dolmányos varjakat egyébként revírtartóknak is nevezik.

Ha pedig már témánál vagyunk, szerintem az is nagyon érdekes, hogy a dolmányosok monogám és hűséges madarak, egy életre választanak párt maguknak. A szaporodási időszakban együtt építenek fészket, majd kotláskor – március közepétől – a hím védi és eteti a tojót, amíg a fiókák kikelnek. A munkamegosztás ezután is megmarad. A hím és a tojó feladata, hogy elegendő táplálékkal lássák el a kicsiket, viszont kizárólag a tojó az, aki megeteti őket.

És mi az oka annak, hogy a városokban is megtelepedtetek?

A könnyen megszerezhető ételkínálat. A varjak opportunista madarak, ami azt jelenti, hogy remekül alkalmazkodnak a körülményekhez. Tudjátok, az emberek sok ízletes ételt dobnak a kukába, sokszor fél szendvicset, megcsócsált kakaós csigát vagy csipszmaradékot is találunk egy-egy kukában. Ezekért az ínycsiklandó falatokért bevállaljuk a kukázást is. Az így kiválasztott csemegét persze nem a szemetesben esszük meg, hanem arrébb röppenünk vele, szétbontjuk, majd az ehetetlen darabokat a földön hagyjuk. Szerintetek ez szemetelés, de mi inkább az ételpazarlás ellen vagyunk. A szemetelésről pedig csak annyit, hogy a megelőzés sokkal fontosabb, ezért inkább ne használjátok a műanyag csomagolású dolgokat, így nekünk sem kell megtanulni kidobni a csipszeszacskót.

Az ember által kidobott maradékon túl, gondolom van más is, ami az étlapon szerepel, igaz?

Hogyne volna! Mindenevők vagyunk. Imádjuk a rovarokat, a kisebb emlősöket, a madarakat és még dögöt is fogyasztunk, ha úgy alakul. Emellett az sem ritka, hogy más madarak fiókáival táplálkozunk, emiatt a szajkóhoz hasonlóan fészekrablónak is számítunk. Nincs mit tenni ellene, ez a természet rendje.

A táplálkozással kapcsolatban van egy különleges képességünk is, vagyis inkább módszerünk, amivel a legkeményebb diót, csigaházat is fel tudjuk törni. Ez pedig nem más, minthogy csőrünkben az étellel a magasba repülünk és onnan hajítjuk le azt a földre. A legjobban a kemény talaj vagy a beton működik. De az sem ritka, hogy emberi segítséghez folyamodunk: az autók elé szórjuk ezeket a dolgokat, amik feltörik nekünk a finomságokat.

Az hírlik rólatok, kiemelkedő az intelligenciátok…

Bizony. Tudunk eszközöket használni táplálékszerzésre, felismerjük a súlyok közti különbséget, megjegyezzük az emberi arcokat, sőt megtanultunk horgászni is. Utóbbi esetében az a módszerünk, hogy egy eldobott kenyérdarabot a vízbe áztatunk és ezzel csalogatjuk közel magunkhoz a halacskákat. Hát nem zseniális?

És ott van még az is, hogy éléskamrát készítünk. Ha túl sok kaját találunk, okosan elrejtjük titkos éléskamráinkba, pl.: virágcserép, ereszcsatorna. De mivel minden dolmi tesó pont egyformán okos, ezért előfordul, hogy a távolból kifigyelik, amikor eldugjuk az uzsonnánkat, és amikor elrepülünk, akkor a tolvaj betör az éléskamrába, és kifosztja azt.

Továbbá gondozónkkal, Juhász Dórival tréningeken is részt szoktunk venni. Csőri például tud forogni, sőt a sárga és a piros színt is képes megkülönböztetni, de a logikai játékokban is ügyesen mozog. Irigylem, amiért ilyen sokat tud már, de én is igyekszem felzárkózni.

Hassan, köszönjük az interjút, rengeteg érdekességre fény derült a dolmányos varjakkal kapcsolatban. Üzennél még valamit az Olvasóknak?

Én is köszönöm, a többiek nevében is. Tavasszal érdemes lesz ellátogatni a Budakeszi Vadasparkba, ugyanis megnyílik a szép új madaras körlet, ahol már mi is lakunk. Szívesen megmutatnánk Nektek takaros otthonunkat. Az időponttal kapcsolatban figyeljétek a Vadaspark Facebook-oldalát.

Ajánlott cikk

Az egreses töltött káposzta eredete

„Az örökség számomra a családi múltat, a családi hagyományokat jelenti” mondja Mautner Zsófia, gasztronómiai szakíró, …

%d bloggers like this:

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás