A TEST EMLÉKEZETE • Gergye Krisztián Társulata (Fotóriport)

Ez is érdekelhet

fotók: @Zelkó Csilla

Magdalena Abakanowicz művészete kivételes és egyedülálló.Életműve hihetetlen komplexitása ellenére egylényegű alkotóművészet. A világ számos táján elhelyezett, több ezer művet számláló, alkotásai egy monumentális, világra szóló mű-együttes részeit képezik. Az előadás számos művészeti műfaj, hétköznapi és előadóművészeti gesztus, művészet-értelmező szemlélet fókuszából közelít egy életműhöz. Tánc, színház, báb-művészet, performansz-művészet, rekonstrukciós kísérletek, reprodukciós tapasztalások, zenei kompozíciók, kórusművek által törekszünk a kimerevített rítusokként értelmezhető Abakanowicz-i világkép feltámasztására.

“Abakanowicz az egyetlen olyan általam ismert alkotó, aki mérhetetlen szigorral és következetességgel, szinte archeologikus módszerrel felismerve a világot, sejtről sejtre, alakról alakra haladva teremtette meg a saját univerzumát. Szobrai mintha egy letűnt kor emléknyomai lennének. Kimerevített archetipikus alakjai és objektumai egy képzeletbeli civilizáció létezésének lenyomatai.

Ezek az emléknyomok történelmi múltunkra,vallásainkra, háborús tragédiáinkra reflektáló mementók, amelyek egy képzeletbeli, párhuzamos univerzum régészeti leleteiként értelmezhetőek. Az archaikus és a szellemi világokhoz való kötődéseink a test emlékezetében fedezhetők fel. Koreográfusként ennek a test-emlékezetnek, a testnyelven túli, vagy nyelv előtti, csak rá jellemző nyelvének elkötelezett kutatójaként Abakanowicz műveiben látom az analógiát és a visszaigazolást, hogy nemcsak érdemes, de létszükséglet ezen az úton járnom és haladnom. Amennyiben megadatott, hogy a világban felfedezhetőek Abakanowicz kimerevített, megállított idejű rituáléi, akkor táncosként nem mehetek el azon lehetőség mellett, hogy a 21. században megpróbáljam feléleszteni ezeket a rítusokat, oly módon, ami még ebben az utópisztikusnak tűnő világunkban is értelmezhető, sőt megtapasztalható lehet.

Megpróbálni benne lenni az élet rituáléjában, hogy megérthessük a halált és megtapasztalhassuk a test emlékezetét. “ (Gergye Krisztián)