FRISSS!!!
Home / Élet+Stílus / Otthon / A VAJDASÁGI-MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ, AKI INTERJÚT KÉSZÍTETT A CSILLAGBÖRTÖN GYILKOSAIVAL

A VAJDASÁGI-MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ, AKI INTERJÚT KÉSZÍTETT A CSILLAGBÖRTÖN GYILKOSAIVAL

Eleinte még a hírek sem érdekelték, aztán egy középiskolai dolgozat ébresztette rá, hogy az újságírás az ő útja. Még csak öt éve hivatásos „médiamunkás”, és hiába kellett határokon átlépnie, hogy az álmának élhessen, minden pénzt megér neki. A vajdasági lány több alföldi lapnál is megfordult már, és az atv.hu figyelmét is felkeltette. Mégis felált, és visszatért Szegedre, ahol a koronavírus első hulláma alatt egy helyi lapnál kezdett el dolgozni. A vírus miatt felértékelődött újságírásról és a kezdetekről Pósa Tamarával beszélgetek. 

Amikor utoljára beszéltünk még tanuló voltál, de már két éve az életed része volt az újságírás. Az egyetem után szinte rögtön el tudtál helyezkedni, ami ritka az újságírásban. Mi kell ahhoz, hogy el tudj helyezkedni ma szerinted újságíróként? 

Az újságírás előbb egy fajta hobbi szerepet töltött be az életemben, ezt követően tanulni kezdtem azt, majd hivatás lett belőle, amit így négy-öt évvel a szárnybontogatás után egy nagyon erős szeretet övez. Elhivatottság, szeretet, szerencse és egy jó nagy adag alázat. Szerintem pont ez az, amire szükség van ahhoz, hogy egy pályakezdő munkába állhason. 

Hogyan talált rád a Családi Kör és a Promenad.hu? 

Középiskolásként több vajdasági lapnál is megpróbálkoztam az újságírással, miközben fogalmam sem volt még, mit is jelent az igazán. Egy fajta hobbi, szabadidő elütés volt mindez a számomra. Erre lett figyelmes a Családi Kör és az online Szabad Magyar Szó. Azt hiszem a nyíltságom és a bátorságom ösztönözte őket arra, hogy külsősként alkalmazzanak. A hódmezővásárhelyi Promenad.hu-hoz egy véletlennek köszönhetően kerültem. Miután befejeztem az egyetemet moderátorként, az összes létező alföldi laphoz és tévéhez megküldtem az önéletrajzom. Akkor még teljesen mindegy volt, hogy az adott médium hol és milyen formában létezik, sőt, az sem érdekelt, hogy milyen politikai beállítottságú. Egyszerűen én csak dolgozni akartam. Írni, beszélni, kérdezni. Történeteket megismerni. Így jutott el a Vásárhelyi Televízióhoz az önéletrajzom, ahonnan továbbították azt a Promenad.hu-hoz. Innentől kezdve pedig egyenes út vezetett az online újságírás felé. 

Ebben az időszakban már komolyabbnál komolyabb témákról is írtál. Ezek között volt egy interjú a Csillagbörtönben, ahova mindenképp be akartál jutni, mint újságíró. Miért? 

Igen, nagyon szerencsés voltam, ugyanis a Promenadnál eltöltött másfél év, tulajdonképpen egy fajta bevezetés volt az online újságírásba, viszont ez nagyon sokszínűre és szabadra sikeredett.   És engem ez az, ami táplál, a sokszínűség. A Csillagbörtönbe való bejutás pedig kihívást jelentett. Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudom leválasztani azt, hogy az alanyaim, akik velem szemben ültek egy nagyon kicsi kis helyen, gyilkosság miatt vannak odabenn. Sikerült. Gördülékeny beszélgetések voltak. Egyébként szerintem, akinek újságíróként nincsenek ilyen vágyai, az nem biztos, hogy hosszú távon a pályára való…

Volt időszak, amikor attól tartottál, hogy túl egyszerűen fogalmazol a cikkeidben. Nem lehet, hogy épp ez gördített előre a szakmában? 

De lehetséges. Az, ha valaki érthetően és egyszerűen fogalmaz, az olvasó szempontjából legtöbbször hatásos. És én erre azt hiszem viszonylag időben rá is jöttem. Persze, van még benne mit fejlődni. 

Sokszor viaskodsz magaddal, hogy elég jó vagy-e, miközben a szakma visszaigazol. Nem egy szerkesztőségben dolgoztál már pedig. Miért van benned ez az aggodalom? Köze van ennek ahhoz, hogy vajdasági magyar vagy? 

Ez egy jó kérdés. Még sosem gondolkodtam azon, hogy a viaskodás az a belőlem áradó kettőségből fakadhat-e. Az viszont biztos, hogy a „nem tudom, hogy elég jó vagyok-e” sokkal többször merült fel bennem a külsőm és az adottságaim miatt, mint sem a belső értékeim miatt. 

Érezted valaha, hogy hátrányt jelent, hogy vajdasági is vagy? 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mert igen, éreztem. Viszont szerencsére a legtöbb fal, amibe emiatt ütköztem, az szimpla ügyintézés miatt keletkezett.

Egy ideig Szerbia és Magyarország között ingáztál Szegedre. Hogyan jött Budapest, és az atv.hu? 

Amikor főállású újságíró lettem a Promenadnál, akkor Szeged egy fajta kapcsot képezett a magyarknaizsai otthonom és a munkahelyem között. Sokat jártam ugyanis haza, viszont a munka miatt Vásárhelyen is sok időt töltöttem. Ott jártam edzeni, kozmetikushoz, körmöshöz… kézenfekvőbb volt. Így aztán a Napfény Városa csak egy állomás volt, ahova aludni jártam. Aztán másfél év után kicsi lett a játszótér. Úgy éreztem, hogy kimaxoltam mindent, amit a Promenadnál ki lehetett és tovább álltam az atv.hu-hoz. Nem sokat hezitáltam, gyors döntések voltak, amiket egyszerűen hoztam meg. Volt egy rövid távú célom és mihamarabb elakartam azt érni a tévénél, viszont ez nem jött össze. 

A lány, aki öt éve még csak álmodott az újságírásról, hogyan élte meg, hogy egy országos csatorna online osztályán dolgozhat, mint videószerkesztő? 

Klassz érzés volt minden reggel belépni az épületbe, aminek a tetején ott villogott az ATV felirat ez tény. Viszont videósegédszerkesztőként ezek az érzések messze nem elégítettek ki szakmailag. Bátornak éreztem magam és ügyesnek, de ez nem volt elég ahhoz, hogy úgy érezzem, eredményesen és hasznosan zárom a napokat.

A Gang című posztodban írtál róla, hogy mennyire más Budapest. Vajdasági nőként, aki korábban még otthon egy- és kettőként jellemezte a vajdasági és szegedi életét, hogyan élted meg azt a 3-4 hónapot, amit a fővárosban töltöttél, úgy szakmai, mint emberi szempontból?

Szakmai szempontból csalódásként. Emberi szempontból pedig kőkemény fejlődésként. Ennek ellenére viszonylag boldogan múlt el ez az a három-négy hónap.

Mielőtt eldöntötted, hogy újságírással akarsz foglalkozni, nem érdekeltek annyira a hírek. Amikor viszont már több lapnak is kezdtél dolgozni, már volt rálátásod, milyen is ez a szakma. Mennyire átpolitizált ma Magyarországon az újságírás szerinted? 

Valóban nagyon keveset foglalkoztam azzal, hogy mi történik a világban, az adott országban, ahol éppen vagyok. Sőt, még a városaim sorsát sem követtem igazán. A politikáról pedig fogalmam sem volt. Ezek azonban egy pillanat alatt megváltoztak, mikor munkába álltam. Néhány év távlatából, úgy, hogy mind a két oldalon játszottam egy keveset azt kell, hogy mondjam, átpolitizált. 

Egyszer azt mondtad nekem, hogy az újságírás önmagadra veszély. Ebben mekkora szerepe van szerinted a politikának?

Az, aki újságírással foglalkozik, előbb-utóbb egy spirálban találja magát, amelyben nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt úgy, hogy az önmagára és a környezetére se jelentsen veszélyt és itt a politika nem tényező. Legalább is nem meghatározó tényező. 

Három hónap után felmondtál az atv.hu-nál és visszatértél Szegedre. Van, aki szerint a szakmában visszalépés, ha egy országos médiumot magad mögött hagysz.  Neked mit jelentett az atv.hu? 

Azt gondolom, hogy írni ott éri meg, ahol az élményt, szórakozást, kikapcsolódást, örömet ad. Azzal, hogy én felálltam az atv.hu-nál és azt mondtam, hogy nekem ez kevés, nem hiszem, hogy visszaléptem, sőt, a Szeged365.hu-nál eltöltött 4 hónap szépen megmutatta azt, hogy inkább a fejlődést, mint sem a megrekedést választottam. Sok jó kollégát, és egy nagyszerű főszerkesztőt kaptam az atv.hu-nál és ez a mai napig sokat jelent. 

A Nő blogod átköltözött egy új formában a jelenlegi munkahelyedre, elindítottál egy Facebook oldalt is, ahol, ahogy te is írtad, politika és egyéb nézettől mentesen írhatsz. Az új munkahelyed és az előzőek ezt a lehetőséget miért nem adták meg? 

Igen, a blogom immár a Szeged365.hu-n fut, minden hétfőn este új bejegyzéssel. A szerzői oldalamon pedig tényleg a legbensőbb gondolataimat, érzelmeimet tárom a követőim elé, őszintén. Mindegyik munkahelyemen megadatott eddig az, hogyha politika mentesen akartam írni, akkor úgy írtam, ha viszont be szerettem volna állni erősíteni valamelyik nézetet, azt is megtehettem. Nagyképűen hangzik, de azt hiszem ezen a területen ismerem a határokat. 

A Szeged365.hu-hoz kerültél. Mitől másabb, vagy jobb itt dolgozni? 

A Szeged365.hu egy négy hónapos, online felületű lap, amit naponta több tízezren is meglátogatnak. Az, hogy ennyire rövid idő alatt, konkurenciával bőven megfűszerezve piacvezetővé vált a városban, szerintem mindent elmond. A szegediek ki voltak már éhezve a független, tiszta, őszinte, szórakoztató hírközlésre és a színes, érdekes, fogyasztható tartalmakra, ez tény, amit a számok is jól mutatnak. Emiatt is itt írni sokkal, de sokkal nagyobb felelősség, energia és idő, mint eddig bárhol máshol. Szuper a csapat, nagyon okosak a kollégák, akiktől rengeteget lehet tanulni. Mindenki más, mindenki egy kicsit sok és egyaránt kevés is a csapatban. Azt hiszem pont ettől működünk ilyen jól. 

És, ami nagyon fontos, hogy mindenki végtelenül őszinte a másikkal. Legyen szó szakmáról vagy magánéletről. Egy ilyen közegben alkotni pedig sokkal könnyebb. 

A Szeged365.hu-t úgy jellemzed, hogy itt önmagad lehetsz. Hogy kell elképzelni az igazán szabad Tamarát újságíróként és egyszerű polgárként?

Sokszor nem tudom és nem is akarom különválasztani a kettőt. Viszont, akad, amikor muszáj különválasztanom ezeket egymástól. Ilyen például, amikor éppen ismerkedek valakivel: nem tehetek fel neki 10 kérdést egymás után rutinból. Vagyis feltehetek, csak onnantól kezdve az nem egy randi, hanem egy interjú lesz. És a Kálvária sgt-n sem úgy sétálok végig minden reggel, mint egy újságíró. Szóval pontosan tudom, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom, de nem élek vissza vele. Tudom, hogy az újságíráson belül is miben vagyok jó és miben kell még fejlődjek. Ezt viszont a főszerkesztőmnek köszönhetem, aki az elmúlt négy hónapban nagyon-nagyon sok munkát fektett abba, hogy én megtaláljam önmagam. Hogy azt érezzem szabad vagyok. Sok, kemény beszélgetés, olykor sírás, de mindvégig őszinte gondolatok övezték ezt a munkát. Noha elmondhatom, hogy ez idáig az összes létező főnököm sokat tett azért, hogy éppen az adott helyen, az adott pozícióban, a meglévő tudásom még magasabb szintre jusson. De ilyen szorosan még senki sem fogta a kezem és senki sem mondta el ennyiszer, hogy ez az én utam, higgyem el. És tudom, hogy bármikor, bármit kérdezhetek tőle, bármikor, bármivel kapcsolatosan felhívhatom, a hét minden napján, segíteni fog. Szóval, amit most látnak az olvasók belőlem az nagyjából egyenlő az újságírói és a magánéleti szabadsággal. 

A szerb gyökerek számodra mindig is fontosak voltak. Ezt igyekszel is beemelni az újságba. Milyen pluszt tudsz adni, akár szemlélet, akár más módon az olvasónak, mint szerbiai magyar? 

Soha, senkinek sem szabadna elfelejtenie, hogy honnan indult. Én ezen az elven működöm és remélem, hogy ezek az elvek, amelyek egyenlők azzal, hogy beszélek is róluk megmutatkoznak egy-egy cikkben, talán elfogadhatóbbá teszik azt a kettősséget, amiben én magam is élek. 

A jó sztori az utcán hever, ezt te is vallod. A Nő blogod már eleve egy komoly témát feszeget, és szeretsz is a női egyenjogúság témájától a koronavírusig minden fontos témával foglalkozni. Amióta újra Szegeden élsz, melyik a legkedvesebb feldolgozott sztorid eddig? 

Nincs kedvencem. Mindegyik írás, mindegyik alany ugyanolyan fontos. És bár a történetek a megjelenést követő pár napon belül végleg lezárulnak, az alanyoktól sosem szakadunk el igazán. Mindegyiknek nyomot hagyunk az életében azzal, hogy írunk róla. És sok esetben ők is így vagy úgy, de nyomot hagynak a mi életünkben. Azonban, elmúlt 5 évből a legbüszkébb arra a hét részes sorozatra vagyok, amit még a Promenadon írtam Renner Erikáról és a lúgos orvosról. 

Az újság a vírus alatt indult el, nem kis felelősséget emelve így a vállatokra. A koronavírust újságíróként hogy éled meg, hiszen most különösen fontos a pontos tájékoztatás. 

Gyorsan kellett sok mindent értelmezni és feldolgozni. Főleg az első néhány erősebb hétben. Nem volt egyszerű, hiszen akkor kezdtem meg a munkát a Szeged365.hu-nál tehát egyszerre sajátítottam el a rendszer használatát és ismertem meg a koronavírust és annak minden velejáróját. A felelősség pedig óriási volt. 

Szeged sok mindent adott neked, jól látom? Szakmai tapasztalatot, barátságot és életérzést. Mégis, mit jelent neked a Napfény Városa? 

Fut néhány szegedi arcokra épülő sorozatom és ezt a kérdést én is mindig felteszem nekik. Szeged számomra a második otthonom. Itt szerettem életemben először igazán, itt tettem szert a hivatásomra és olyan barátokra, akikre mindig számíthatok. 

Az első cikked megjelenése óta lassan begyűrűzte az újságírás a mindennapjaid. Hogyan élted meg, hogy az életed része lett?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap csodálatos és stressz mentes, mert nem így van. Az, hogy hogyan élem meg mindezt kedvtől, kipihentségtől, érzelmi állapottól függ. Amíg boldogsággal tölt el kérdezni, megismerni és megírni valamit, addig nem hagyom abba.  

A lehetőségeket mindig megragadod. Hol látod magad öt év múlva?  Jöhet a TV? 

Vannak álmaim és céljaim, de ezek most mind a Szeged365-hoz kapcsolódnak. Nem tudom hol leszek öt év múlva, egyelőre a mának élek. Tévézni pedig már nem szeretnék, műsort vezetni viszont annál inkább, viszont nem a dobozban. 

Szerző: Erdei Róbert Arnold

Fotók: Szabó Dávid/Szeged365.hu 

Ajánlott cikk

VIDEÓ: LUSH Advent Kalendárium 2020

“A 2020-as adventi kalendáriumunkkal igazán egyedi ajándékozási élményt szeretnénk biztosítani vásárlóink számára. Mint tavaly, idén …

Vélemény, hozzászólás?

%d bloggers like this:

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás