FRISSS!!!
Home / Szórakozás / Színház / Új műfaj az Újszínházban?

Új műfaj az Újszínházban?

Amikor Németh Antal 1940 februárjában az Esztétikai Társaság egyik ülésén kijelentette, hogy a színpadművészet terén minden újítási és tökéletesítési kísérlet abból a törekvésből fakad, hogy a színházi produkció ős magvát, azaz a színészi alakítást kiemelje, akkor egyúttal állást foglalt abban is, hogy a színész játéka nemcsak puszta előadás, hanem létértelmezés is. A színészi alakítás ugyanis eredendően arra hivatott, hogy a mítoszt valósággá, a láthatatlant pedig láthatóvá varázsolja. Bármilyen közösségi problémát is feszegessen egy színpadra vitt mű, ha hiányzik abból az individuális komponens, csakis zavart keltő egyoldalúsággal lehet képes az üzenetközvetítésre.

Falussy Lilla, a Ricse, Ricse, Beatrice című darab szerzője, főhőséül a népmesék hármas útjára rátaláló, s hol az egyiken, hol a másikon gyalogoló Nagy Ferót választotta. Az önmagát polgárpukkasztó öniróniával Nemzet Csótányának nevező rockénekes lineáris sorspillanatain keresztül nemcsak a Beatrice zenekar története válik láthatóvá, hanem maga az eredeti „díszlet” is: a legvidámabb barakknak nevezett, ám mégis rendkívül nyomasztó kádári diktatúra. Az egyes életepizódok és az azokhoz szorosan illeszkedő korabeli Beatrice dalok előadásai a retro dekorációk sűrű váltakozásában az egymással szembefordított tükrök hatását keltik. Történik valami, amire a főhős reagál, de az igazi választ a dalok adják. A dalok, melyek legtöbbször egy társadalmi problémából fakadnak fel, megszólalnak a skandallum anyanyelvén, s zengnek szinte időtlenül, mert a problémák teljesen sose múlnak el. A térnek a kivetített korabeli háttérképekkel és filmkockákkal, valamint a szereplőkkel készített filmjelenetekkel való megnövelése a retro hatást csak tovább fokozza. Minden szereplő valós, ami történik, megtörtént és minden elhangzó adat teljesen hiteles. Így teremti meg a szerző Falussy Lilla a dokumentarista rock musical műfaját, mely lényegesen összetettebb a szimpla dokumentumdrámánál, s még inkább több a puszta rock musicalnél. Legfőbb erénye mégis az egyszerűsége. Nincsenek benne sem bonyolult, sem elvarratlan szálak, a zene pedig nem csak zenei aláfestés, hanem a történet elválaszthatatlan része. Mindegyik a lázadó Nagy Feró monológja, akinek egy pillanatra sincsenek identitási dilemmái, noha proletár-környezetből indult világot hódítani, aki vadkeleti merengései közben képes lesz kimondani: „Magyar vagyok, magyarnak születtem,/ Árulók és gonosztevők uralkodtak felettem,/ Hová sodor a szél, tizenhatmilliót?/Utálom az egész XX.századot!” (Magyar vagyok)

A történelmi erővonalak ábrázolásán nem csorbít az, hogy a főhős mellett nincsenek fajsúlyos mellékszereplők. A fiatal Nagy Ferót alakító Kurkó József Kristófon kívül ugyanis mindenki más csak epizódalak (maga a mostani Nagy Ferót alakító Nagy Feró is!), ám olyannyira eltaláltak, hogy játékuk teljesen beleilleszkedik az ábrázolt korba. Mesteri az a rendezői és dramaturgiai fogás, hogy a főhőst és szerelmét (Kutyi – Farkasházi Réka) leszámítva egy kicsit mindenki önmagán kívül él. Ez az ábrázolási mód visz közelebb annak a megértéséhez, hogy ki is ez a Nagy Feró valójában. Egy őszinte rockzenész? Sokkal több annál. Egy ember, akiben volt bátorság őszintén élni. Aki nem azért száll szembe a szocialista rendszerrel, mert tagadja annak legitimitását, hanem azért, mert nem tűri a hazugságot. Így lesz főhősünk – ahogyan Véghelyi Balázs a Zene nélkül (Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből) című könyvében írja – „a magyar rock bőrdzsekis-baboskendős Tiborca”.  Aki – miközben odáig jut, hogy hűen tudja már a rockszínpadon megénekelni nemzetét és annak környezetét – így jajdul fel: „Elment a városba, metróra szállt/ kutyába sem vették!/ Az aluljáróban kergette a sintér/ kutyának nézték./ Jó pénzért elmehetett volna/ ugatni egy ház körül./ Rákapott az italra/ és úgy érezte szabadon él.” (Nagyvárosi farkas) Kénytelen megtapasztalni, hogy mindent megfojt a kisszerűség, tündökölni csak a lagymatagsággal, a semmilyenséggel, a rendszernek tetsző valóságferdítésekkel lehet. Lázadása hol csak nyílt tagadás: „Nem kell/ Hányszor mondjam, nem kell,/ Akkor sem kell semmi,/ Semmi nem kell, nem kell,/ Tőled nem kell, nem kell,/ Mégha nem kell, sem kell semmi,/ Semmi nem kell, /Nem nem, nem, nem kell!(Nem kell!), hol pediga már idézett Véghelyi megállapítása szerintvalóságos hadüzenet: „Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég/ Jerikó, Jerikó, múlandó a dicsőség.”

A Ricse, Ricse, Beatrice különös műfajú színpadi alkotás, mely hűen idézi elénk a puha diktatúra éveit, s Nagy Feró örökös küzdelmeit a politikai hatalommal. Az első felvonás végén az egy szálon futtatott történet magas feszültségű kisülése figyelmezteti a nézőt arra, hogyha bárkiben is nosztalgia támadna a Kádár-rendszer iránt, hamis nosztalgia az, ugyanis a rendszer leplezetten démonikus és abszurd jellegét villantja föl a rendőrségi fogdán való jelenet, majd a Nyomozó (Koncz Gábor) és Nagy Feró bitonális párbeszéde. A második felvonásban már a politikai szál is végérvényesen kibomlik, különösen a „popcézárnak” csúfolt Erdős Péter (Incze József) és Nagy Feró heves vitáiban, az István a király című rockopera sikerének a politikai vezetőkre gyakorolt hatásában, valamint a rendszerkritikus Beatrice-koncertek és koncerthangulatok felidézésében. Ám a szálak, mintha csak azért bomlanának szét, hogy a darab végén megjelenjen a főszereplő eleven alakja, s magyarságáról szóló vallomásával összefogja azokat. Az igazi főhős, a hús-vér Nagy Feró, Csurka (Csurka László) szavalata után így énekel:„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,/ ha téged elfelejtelek!/ Nyelvemen izzó vasszeget/ üssenek át,/ mikor nem téged emleget!/ Húnyjon ki két szemem világa,/ mikor nem rád tekint,/ népem, te szent, te kárhozott, te drága!”(Dsida Jenő-Beatrice: Psalmus Hungaricus)

A szereposztás parádés, a színészek játéka kitűnő, a zene és a darab jó, minden adott tehát ahhoz, hogy a Ricse, Ricse, Beatrice című dokumentarista rock musicalnek hatalmas sikere legyen. Ennek talán csak annyi akadálya lehet, hogy nem egy liberális européer szirup, hanem egy könnyed nemzeti konfesszió. De talán ez az akadály is leküzdhető!

Fazekas István

Ajánlott cikk

Soharóza Szerkezetek

Férc-kompozíciók korokon és földrészeken át 2019. február 23-án hallható a Soharóza Szerkezetek c. koncertje az …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás