„ VALAMILYEN FORMÁBAN MINDIG VOLT KÖZÖM ANGYALFÖLDHÖZ”
Illovszky Rudolf 1933-ban, 11 évesen kezdte el a labdarúgást az MTK-ban, majd 1941-ben leigazolta a Budapesti Vasas. Itt visszavonulásáig futballozott, 270 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, 87 gólt lőtt és 2008. szeptember 23-án bekövetkezett haláláig szolgálta játékosként, edzőként, majd pedig tanácsadóként a Vasas-családot.
Akik láthatták játszani azt mondják balszélsőként utolérhetetlenül, félelmetesen gyors volt. Később a klub szakmai igazgatója és elnökségi tagja lett. A magyar válogatottat két időszakban 39 mérkőzésen vezette szövetségi kapitányként. Legendás volt emberszeretete és tisztelete, és hogy szót értett a „legzsiványabb”, legvagányabb játékosokkal. Kiváló, szinte apa-fiú kapcsolatokat ápolt a 60-as, 70-es és 80-as évek kiemelkedő Vasas labdarúgóival, Mészöly Kálmánnal, Farkas Jánossal és Várady Bélával. A Vasas-család feltétlen tiszteletét mutatja, hogy még életében, 2002. február 21-én róla nevezték el a Fáy utcai stadiont. Az Új Illovszky Stadion építését a Vasas Születésnapján. 2017. március 16-án kezdték meg, melyet várhatóan 2018 nyarán adnak át.
1996-ban a XIII. kerületi Önkormányzat az elsők közt adományozott neki Díszpolgári címet és a közeljövőben köztéri szobrot is kíván emelni emlékére. Kitüntetései 2002-ben és 2007-ben tovább bővültek: Bay Béla díjat kapott majd a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét vehette át.
(Várkonyi Rita: Arcok, arcélek
Interjúk XIII. kerületi díszpolgárokkal)