FRISSS!!!
Home / Címlap / A38: Zeal & Ardor (CH)

A38: Zeal & Ardor (CH)

2017. szeptember 27., szerda 20:30

A38 Hajó Koncertterem – Petőfi híd budai hídfő

Jegyár: 3500 Ft, elővételben: 2900 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.

Szeptemberben először Budapesten a kurrens black metál színtér egyik legnagyobb ígérete, a Zeal & Ardor! Manuel Gagneux negró spirituálékat a stílus klasszikus elemeivel ötvöző világa úgy hangzik, mintha Alan Lomax találkozna Varg Vikernesszel. Beborult kántálások, tremolókaros riffek, blastbeatek és az egészet átható okkult-spirituális hangulat: akárcsak a Batushka, a Zeal & Ardor is a műfaji kereteket szétfeszítő, új utakat kereső projekt. Nem csoda, hogy a tavalyi debütálása óta már olyan fesztiválok versengenek érte, mint a Roadburn, a Psycho Las Vegas vagy a The Great Escape. Így könnyen lehet, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy egy intim klubkoncerten lássuk élőben a nemrég már a Prophets Of Rage-nek nyitó zenekart.

“Képzeld el, hogy Django kecskét áldoz egy oltáron, míg a háttérben megláncolt rabszolgák kántálnak, a hangjuk pedig összemosódik a láncfűrésszerű gitárriffekkel. Aztán a sátánista szertartásokat idéző ritmikus lánccsörgetés valahogy átúszik egy hátborzongatóan ismerős norvég black metál dalba.” – így szól a Zeal & Ardor bemutatkozása és nem is lehetne találóbb. Manuel Gagneux zenéje ugyanis valóban megidézi a Mississippi-delta beborult blues croonereit és az amerikai rabszolgák gospeljét, miközben érezhetően merít az első generációs black metál zenekarok zsigeri sötétségéből is. Mégis, hiába ismerős elemeiben, a zene a saját ördögi univerzumában létezik.

Hogy Gagneux valóban az ördögöt szolgálja, arra jó bizonyíték az áttörést jelentő lemez, a Devil Is Fine keletkezéstörténete. A frontember saját bevallása szerint, ha épp alkotói válsága volt, felment 4chanre és megkérte a kommentelőket, hogy mondjanak két eltérő műfajt, ő pedig megpróbálja összerakni őket egy számmá. Az egyikük a black metált mondta, a másikuk a “nigger zenét” – és bár elsőre furcsának találta az ötletet, minél jobban belemélyedt a dalírásba, annál inkább kiforrta magát a koncepció. Olyannyira, hogy sokan még azzal is megvádolták őt, hogy egyes részeknél nem őt hallani, hanem Alan Lomax amerikai népzenekutató és -gyűjtő valamelyik elfeledett felvételét.

Nem csoda, hogy az albumot hamar felkapta a Noisey és a Rolling Stone, Kim Kelly pedig több hosszú portét is írt az énekes-dalszerzőről. Időközben persze a szólóprojektből teljes értékű zenekar lett, ami megalakulása után egy évvel már olyan fesztiválokon játszott, mint a Psycho Las Vegas, a Roadburn, a The Great Escape vagy a Le Guess Who? Szeptemberben pedig az A38 Hajóra is eljutnak, hogy demonstrálják: a már ismert zenei elemeket még mindig lehet újszerűen kombinálni.

Lemezek: Devil Is Fine, 2016

Extrák:

A Fémforgács kritikája a Devil Is Fineról>>>

A Magyar Narancs kritikája a Devil Is Fineról>>>

A Noisey portrécikke>>>

Dreherfeszt Felfedező

Ajánlott cikk

Sara Sampaio a Pinko új őszi-téli kollekciójának arca

Új márka az Andrássy úton: a Pinko minőségi, modern, nőies ruhákkal várja az olasz divat …

Vélemény, hozzászólás?

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás