FRISSS!!!
Home / Címlap / Bizonyítani, élni a lehetőséggel

Bizonyítani, élni a lehetőséggel

Ahol most éppen vagyok, azt életemnek egy nagyon jó időszakának érzem, borzasztóan élvezem, amit éppen csinálok, mert megérkeztem valahova oda, ahová régóta vágytam. – mondja Mózes András színész, aki az Amerikai bölény című darabban neves partnerek oldalán mutathatja meg tehetségét, tudását, rátermettségét. Bizonyára senkinek nem fog csalódást okozni.

am_bol.jpg

A vágy, hogy színész legyen már kamaszkorban megfogalmazódott Önben.
Igen, hisz a színészettel az újpesti Bródy Imre drámatagozatos gimnáziumban találkoztam először, és ez a találkozás akkora hatással volt rám, mint kamasz fiúra, hogy pályaválasztásomat is determinálta.
A gimnáziumi évek nem csak a színészet iránti elkötelezettségemhez járultak hozzá, de ebben az időben ismertem meg két olyan barátomat, osztálytársamat, – Borsányi Dánielt, és Domokos Zsoltot – akikkel nagy hatással voltunk egymásra. Velük kezdődött el az a közös színészi munka, – hisz már a gimnáziumban a kötelező feladatokon felül is elkezdtünk úgy élni, létezni, hogy  minden a színészet körül forgott –  ami azóta is alapvetően meghatározza érdeklődésemet, életemet.

Röviden fel lehet vázolni ezeknek az állomásait?
2009-ben érettségiztem, majd a Kaposvári Egyetemre felvételiztem. A másodrostán kiestem, de ez nem tántorított el. Egy évet a Keleti István művészeti iskolába jártam, majd újra próbálkoztam, és 2010-ben már felvétel nyertem Kaposvárra. Érdekesség, hogy ugyanazt a pályát futották be az említett barátaim is, első alkalommal kiestek, számukra is jött egy év Keleti István művészeti iskola, majd az egyetemet is együtt kezdtük, és közösen végeztük el. Az egyetemi évek is több részre oszthatók. Három évig fizikailag is Kaposvárhoz kötődtünk, éjjel-nappal együtt voltunk az osztálytársakkal, egy zárt világot alkottunk. Ez jó is és rossz is volt egyaránt, hisz nagyon jó, izgalmas műhelymunkát tudtunk végezni, de a körön belüliség miatt egy idő után nem volt motiváció, és elfogytak a működtető energiák.
A negyedik évben gyakorlatra a Vígszínházba kerültem, itt együtt dolgozhattam többek között Bodó Viktorral, és Alföldi Róberttel. Az ötödik évi gyakorlatra Csányi Sándor művészeti vezető áthívott a Thália Színházba.
2015 szeptemberében fejeződtek be a tanulmányaim, elértem, amire vágytam, prózai színművész diplomát kaptam. Az egyetemet tizennyolcan kezdtük, – s végül a lemorzsolódások után tizenegyen fejeztük be.

A két jó baráttal mára is megmaradt a szoros viszonya, nem irigyek Önre?
Igen, hisz az én sikerem nem ébresztett irigységet bennük, sőt érdekes, hogy amennyire ők is vágynak egy nagyszínpadi fellépésre, úgy bennem is pont úgy megvan a nyitottság független csapatokkal, underground társulatokkal való közös munkára. Úgy látszik, ez az irigykedés, – de talán helyesebb azt mondani, hogy vágyakozás – kölcsönös. Dolgozni máshol is lenne időm, éppen ezért a második évben tervezem, hogy nyitok, és ismerkedem más helyekkel is, mivel ezt fontosnak tartom a fejlődésemhez.

Milyen lehetőségeket kapott eddig a Thália Színházban?
Játszottam az Oszd meg négyszereplős stúdió előadásban, a nagyszínpadi Liliom-ban, a
Hétköznapi őrületek-ben, a Két szék között-ben, az Alul semmi-ben, a Félúton a fórum felé-
ben pedig nagyobb szerepem is volt, egy hősszerelmes fiút alakítottam. A legutolsó bemutatóm az Amerikai bölény, amiben Csányi Sándorral, és Szervét Tiborral játszom együtt.

Ez utóbbi, az Amerikai bölény miben tekinthető másnak, mint a többiek?
Ez egy háromszereplős darab, de mivel mindhárman lényeges alakjai vagyunk a történéseknek, ezért azt is mondhatjuk, hogy a darab három főszereplős. Két nagy színész egyéniséggel lépek fel, ami egyrészt kihívás, másrészt lehetőség számomra, mint kezdő színész számára. A méltó teljesítményemhez higgadtnak kell maradnom, bízni önmagamban, a rendezőben, partnereimben, és természetesen a mű mondanivalójában. Én ezt a felkérést
iszonyatosan inspirálónak, ösztönzőnek érzem, hiszen meg kell mutatnom magam, a tudásomat, tehetségemet, egy megtisztelésként rám bízott feladatban, és úgy kell játszanom, hogy megháláljam a belém vetett bizalmat.

Ismerte ezt megelőzően is ezt a darabot?
Nem soha nem találkoztam még vele ezelőtt. Azt azonban ma már tudom, hogy sikeres amerikai film is készült belőle, de ezt a filmet szándékosan nem néztem meg, nem akartam, hogy befolyásoljon a szerepem megformálásában.

A próbafolyamatok vége felé, hogyan látja, mit sikerült a kitűzött céljaiból megvalósítania?
Én nagyon vártam ezt a munkát, gyorsan teltek a próbanapok, hisz ami jó az mindig gyorsan eltelik. Azt éreztem, hogy egy kiváltságos helyzetbe kerültem, – és nem csak a szerep nagysága, és a partnereim miatt, – és ekkor eszembe jutottak Rusznyák Gábor egykori tanárom szavai. Ő mondta nekünk, hogy higgyük el tízből egy olyan próbafolyamatunk lesz, amikor érezzük, hogy a darab, a szerep, a partnerek, a rendezés olyan, amire vágyik a színész. Úgy érzem, ez a bemutatóm, most az a bizonyos, vágyott tizedik.

Bővebben itt olvashatod!

Szerző: Tölgyesi Tibor

forrás: itt!

Ajánlott cikk

Effie és PRIZMA – idén is tarolt az ACG

Az ACG 18 újabb elismerést gyűjtött be tegnap este az Effie és a PRIZMA díjátadókon. …

Vélemény, hozzászólás?

Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk sütiket használunk honlapunkon. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás